Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti nem féltetek az esküvőtök előtt?
Lámpalázas vagyok, ha csak belegondolok, hogy egy hónap és az oltár előtt fogok állni.
Már most izzadok, remegek.
Ez normális? Tapasztalt valaki ilyet a saját esküvőjekor?
Nagyon utálom ha rámszegeződik a figyelem, a sok rokon, barát, ismerős vizslatni fog.
Nem tudom, hogy készen állok e erre az egészre.
Semmi gondom a szervezkedéssel. Attól nem leszek ideges.
De az, hogy annyi ember előtt “szerepeljek” teljesen kikészít.
Azért mégis csak mi leszünk a középpontban.
Sosem voltam szereplő, nagyhangú típus.
Mit tehetnék, hogy jobb legyen?
27/N
Nálunk az egész család nagyon érzékeny, sírós. Én is. Pont attól rettegtem, hogy ne váljon össznépi zokogássá a szertartás és maga az egész esemény. Persze tudatosan rákészültünk. Nem volt csak polgári szertartás, az is szabadtéri helyszínen kora este, ahol kicsit mozgott a levegő, kevésbé éreztük fojtogatónak a könnyeket. A szülőket megköszöntöttük előre, az anyakönyvvezetőt pedig kértük, hogy hagyjuk ki ezt a részt, hisz a szülőköszöntés számomra az a pillanat, amikor vadidegen esküvőjén is elsírom magam. A szülőkkel is megbeszéltük, egyáltalán nem haragudtak érte, sőt... Ezen felül kértük, hogy a vontatott, érzelgős szöveget hagyjuk, tudjuk, hogy van egy kerete, amit be kell tartania, de a lehetőségekhez képest próbálja természetesre, vidámra, könnyedre fogni a kötelezőeket.
A kritikus pont a bevonulás maradt, hát ott apuvál már a harmadik lépés után törölgettünk a könnyeinket, de ezt már nem szerettük volna elhagyni. Ezután hagyott egy kis időt az anyakönyvvezető, hogy összeszedjem magam, ne vörös szemekkel szerepeljek minden fotón. Kicsit megnevettette a társaságot és belekezdtünk. A nap további részében már nem igen volt pityergés, hiszen tudatosan mindent mosolygósra akartunk alakítani és így is sikerült.
A szertartás után gratulációk, majd sétáltunk pár száz métert a szállodáig, ami alatt mindenki kellemesen beszélgetett. Ott volt egy pezsgős koccintás, majd rögtön kezdődött a vacsora. Nem volt a fogások között beszéd, meg béna poénkodás, minden olyan természetes volt, mint egy nagy családi vacsorán. Vacsi után megnyitottuk a táncot. Unokatesóm táncos és ragaszkodott ahhoz, hogy tanítson nekünk valami látványos koreográfiát, úgyhogy ezt eltáncoltuk, majd bulizott mindenki kénye-kedve szerint, amíg akart. Nem voltak feladatok, keringő, menyasszonytánc, romantikus sírós zene a tortavágásnál, semmi ilyen hagyományos dolog. Összességében nagyon jól éreztük magunkat így és örülök, hogy kihagytuk azon mozzanatokat, amiket kihagytunk.
Szerintem fontos, hogy ne egy parádénak éld meg, ami miatt feszélyezve érzed magad. A házasságot magát éld meg. Azt, hogy összekötöd az életedet a férfival, akit szeretsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!