Az esküvőnkre nem akar eljönni a párom nagymamája, mondván már túl idős egy ilyen "hosszú" eseményhez?

Lehet, mégsem annyira fitt.

Volt idős ismerős, aki néha teljesen jól volt, néha meg több hétig otthon betegeskedett, a konyháig alig tudott elmenni.

De amikor jól érezte magát se nagyon mert kimozdulni, mert tudta, bármikor rátörhet a gyengeség, erőtlenség.

Semmit. Ha nem akar, hát nem akar.

Majd visztek neki fényképet.

Nálunk is a nagymama nagyon ellenkezett, de mi meggyőztük. Leültünk vele beszélgetni, hogy nagyon szeretnénk, ha jönne, és mélységesen megbántana minket, ha nem, legalább a szertartásra nézzen már be. Neki az volt a legnagyobb problémája, hogy biztos majd terhére lesz másoknak, mert majd haza kell vinni, de megnyugtattuk, hogy ez nem így van, nagyon hiányozna ha nem jönne.

Végül tovább maradt, mint az én saját anyám, még éjfél után is láttam, ahogy az asztaltársaságával beszélget. A meghívottak között volt pár idősebb, régi ismerőse, szegről-végről rokonok (gondolom, ők rajta voltak anyósom listáján, mint meghívandó személyek), és szuperül elszórakoztatták a mamát.

Esetleg ha ti is tudtok keríteni ilyen ismerős/rokont az idősebb korosztályból, akiről tudjátok, hogy ismerik egymást és jóban vannak, talán ő is nagyobb hajlandóságot mutatna a részvételre. Ki tudja. Én azért mindenképp megpróbálnék beszélni vele, nehogy már fél órát ne bírjon ki.

"Leültünk vele beszélgetni, hogy nagyon szeretnénk, ha jönne, és mélységesen megbántana minket, ha nem"

Remélem, engem sosem fognak ilyen undorító érzelmi zsarolással kényszeríteni semmire. Főleg nem 80 évesen, hanem tiszteletben tartják az akaratomat, és feltétel nélkül szeretnek, ahogy én is szerettem, tiszteltem a nagymamámat.

A szüleim idősek. Az unokájuk esküvőjére 200 km-t kellett volna utazni, és bár autóval vittük volna Őket, már nem mertek elindulni.

Az,hogy a saját közegükben elvannak, tevékenyek, még nem azt jelenti,hogy egy hivatalos eseményre, idegenek közé,ismeretlen helyszínre, alkalmibb ruhába öltözve is jól érezné magát.

Látom,hogy bár az né szüleim is közvetlenek, szívesen beszélgetnek, ahogy idősödtek egyre jobban zavarta Őket ha ki kellett mozdulni.

És igen, Ők is megjegyezték,hogy biztos csak a baj lesz Velük, és Rájuk irányul a figyelmünk, nem a fiatal párra.

Hiába mondtuk,hogy ez nem így van, mindenki örülne ha ott lennének.

De még véletlenül sem erőltettük, nem zsaroltuk, kérleltük Őket, elfogadtuk az elhatározásukat. Igy is nehéz volt Nekik lelkileg,hogy nem voltak ott,ha még agitáljuk, kérleljük Őket még nehezebb lett volna.

Készítettünk fényképeket, készült videó felvétel, amit aztán levetítettünk Nekik.

A fiatalok úgy döntöttek,hogy az esküvő után rövid idővel eljönnek, és egy közeli vendéglőben meghívják a szűk családot (szülők+nagyszülő)egy ebédre. Ide már szívesen jöttek, és mégis részesei lehettek egy kicsit az ünneplésnek.