Szerintetek is tök felesleges foglalkozás az esküvőszervezői foglalkozás?

Most hallottam egy vállalkozásról, aminek az a tevékenysége, hogy magyar embereknek szervez utat INDIAI esküvőkre.

Tehát befizeted a valag pénzt és elmehetsz idegenként megnézni egy indiai esküvőt.

Meg kell találni a megfelelő keresletet a kínálatunkra és ennyi. Az esküvőszervezők is léteznek évek óta, tehát rájuk is van kereslet.

Továbbá ők általában nem csak egy területre koncentrálnak (esküvőkre), hanem rendezvényszervezőként működnek, akik esküvőket is szerveznek. Mellette pedig csomó mást is.

Irigykedni pedig nem kellene rájuk, mert nem kötelező igénybe venni a szolgálataikat. Akik pedig igénybe veszik, azoknak szükségük van rájuk.

Tehát mit is akartál?

Az a fő céljuk az esküvőszervezőknek, hogy fiatal házasulókat jól megkopasszanak.

Lol, magyarul mindenkinek, aki valamilyen szolgáltatást nyújt, legyen az egy autóbérlő cég vagy egy fodrász, az a célja, hogy megkopasszanak. Hát, valamiből meg kell élnie mindenkinek, nem?

Igen.

Általában egy év alatt meg lehet szervezni egy 100-120 fős esküvőt.

Akik felkérik, azok szerintem pénzesek, de itt ajánlás alapján megy, nem tudsz újoncként leakasztani nagy pénzt.

Nem. A szervezői munka fontos és vannak esküvők ahol van létjogosultsága, sőt szükség is van rá. A probléma inkább az, ami az esküvőiparban egyébként is elég jól tetten érhető más szakágakban is: túl sokan gondolják róla azt amit Te és ezért túl sokan gondolják könnyű pénznek miközben nem az, legalább is ha valóban jól akarod csinálni. A valóság az, hogy ha valamiben jó, vagy közel a legjobb akarsz lenni akkor az így is meg úgy is elviszi az összes pénzed/energiád/időd, függetlenül attól, hogy fodrász vagy, autószerelő, cipőket varrsz, vagy zebrákat inszeminálsz.

Esküvőszervezőből háromfélét különböztetünk meg:

a) aki a munkájának az ellenértékét az általa ajánlott szolgáltatóktól kéri el jutalék formájában,

b) aki a munkájának az ellenértékét a pártól kéri el, megbízási díj/munkadíj formájában,

c) aki mindkettő.

Az elsővel az a baj, hogy azt a szolgáltatót ajánlja aki fizet neki, nem pedig azt, aki az adott párhoz, emberi tulajdonságai, a nyújtott szolgáltatása és annak anyagi ellentételezése alapján a legjobban illik. A másodikkal az a baj, hogy nagyon kevés van belőle. A harmadikat meg le sem írom inkább. Ez a jutalékosdi borzasztóan káros az esküvőszakma öntisztulására nézve. Olyan szolgáltatókat tartanak így a piacon akikre egy vajas kenyér megkenését nem merném nyugodt szívvel rábízni, nem valaki jó eséllyel egyetlen és elég fontos ünnepének a lebonyolítását/megörökítését stb...

Emiatt gondolod azt, hogy a szervező felesleges és ez nem is szakma. Közben pedig vannak ebben a szakmában olyanok, akik igenis rengeteget dolgoznak és ember felett teljesítenek azért, hogy a pár és a vendégek elismerően bólinthassanak a végén, csak sajnos kevesen. Pedig igény lenne rá, mert épp elegen vannak akik úgy vannak vele, hogy jobban szeretnék egy profira bízni a szervezést mint maguk bonyolítani, vagy mert nincs rá idejük és több pénzt keresnek az alatt az idő alatt amit a szervezéssel kellene tölteniük, vagy mert simán egyszerűbb nekik így és van rá, vagy csak mert tisztában vannak azzal, hogy sokkal jobb olyasvalakire bízni egy ilyen nagy volumenű esemény szervezését aki túl van már több száz esküvőn és tisztában van a nap buktatóival ezért azt is képes megoldani, amivel egy laikus nem tud mit kezdeni.

#2 introvertáltakként mi szükségetek van az ilyen feltűnősködésre, magamutogatásra, mint egy ilyen esküvő?

Én introvertáltként a hátam közepére se kívánnék ilyen felhajtást, mert az introvertáltak nem szeretnek szerepelni, mutogatni magukat.

Bírom, ez az introvertált szó már teljesen el van csépelve.

MI introvertáltak vagyunk, szombaton volt az esküvőnk. Nekünk is van családunk (nagy család is), de k...vára nem a második unokatestvéreknek akartunk megfelelni. A mienk úgy nézett ki (pont ezért), hogy huszan voltunk, délben esketés, utána egy ünnepi ebéd egy elegáns helyen. Lazulás, halk zene mellett beszélgetés a családtagokkal, aztán menyasszonyi tortavágás, kávé, pia, üdítő, és fél ötkor mindenki ment haza. Utólag is azt mondjuk, hogy jó volt, kötetlen, családias, meghitt, sallangoktól mentes. Hosszú fehér ruha volt, kreatív fotózás volt, elegáns étterem szépen dekorálva az is volt, tánc nem volt, vőfély sem volt, idióta játékok és filmvetítés sem volt.

Olyan volt, amilyenek mi ketten vagyunk.

(Szerintem nem úgy működik, hogy egyszer introvertáltak vagyunk, de másszor meg hejehuja, mert így felel meg a Mari néninek és a Lajos bácsinak. Ez az én véleményem.)