Srácok, alapítunk egy ilyen pártot?

Kíváncsi vagyok, hogy az ilyeneket író férfiak hány százalékának volt már tartós, komoly kapcsolata, szerelme, amiben tényleg felmerült a házasság. Nekem úgy tűnik, hogy nem soknak. Persze én csak egy nő vagyok, akit elvakít a vágy hogy megalázza és kisemmizze a párját, szóval nem tudhatom.

De az ugye megvan, hogy nem minden nőt kötelező elvenni? Nyugodtan lehet ám választani olyat is, aki nincs oda a magamutogatásért, meg a hatalmas lagziért. Van ilyen bőven, nem nehéz találni. Sok nőnek nem az az egy nap fontos, hanem a tudat, hogy a párja szereti és felvállalja hivatalosan is a világ előtt. Az ember nem házasodik bárkivel, tehát kicsit komolyabb jelentése van, mint a "próbáljuk ki milyen együtt élni, hátha sikerül" fázisnak. Sok nő szeretne ezen továbblépni. És most jön a meglepő fordulat: sok férfi is!

Persze lehet összegyűlni és fennhangon szidni a nőket amiért nagy lagzit akarnak. Lehet sajnálni magunkat, amiért a gonosz nők házasságra kényszerítenek, és lehet megalázónak titulálni a lánykérést. Csak épp semmi értelme nincs. Akinek ilyen véleménye van a nőkről, és ennyire imád sírni miatta, az az összeköltözésig sem jut el, és nem kell attól félnie, hogy valaha egy nő hozzá akar menni.