Ez így gáz, és miért?

Ne ram hallgass ebben, mert en baromi rossz ember vagyok ebbol a szemszogbol:

Szamomra a hazassag kvazi csak egy papir, amitol nem leszunk boldogabbak. Semmivel se jelent nagyobb elkotelezodest, mintha nem lenne meg.

Ellenben, ha a jovendobelim szeretne, akkor megtennem a kedveert, de csakis kis eskuvot. 10-20 fos szuk csaladi-barati eskuvot. Azt megtudom erteni, hogy valakinek fontos ez es igy lesz teljes a csaladi oszkep, de azt nem fogom belatni, hogy miert kellene meghivnom 70-100 olyan embert, akivel az eletben utana soha tobbe nem talalkozok. Nem ertem, hogy mire kell a nagy felhajtas.

Az ilyen nagy eskuvoknel mar azt latom, hogy nem is a parrol szol az egesz, hanem valami teljesen masrol, amire nekem nincs szuksegem.

Általánosítasz, pedig ismerned kéne a párod, pláne, ha már ilyen mély a kapcsolat, hogy gyerek is van. :)

Szerintem, ha nem jelented ki kereken, hogy most nem akarsz házasodni, akkor ő már réges-rég elvett volna. Attól, hogy pasi, nem törvényszerű, hogy csakpapír legyen. Hiszen még írod is, hogy csak a megfelelő időre várt. :)

Abban mindketten hibáztatok, hogy nem beszéltetek elég őszintén a dolgokról, neki nyilván csalódás, hogy ő szerette volna, és mégis X év várakozás...

Abban te hibáztál és hibázol, hogy elképzeltél egyetlen dolgot, és nemhogy a pároddal, de még saját magaddal sem tudsz kompromisszumot kötni. Nem tűnik reálisnak, amit elképzeltél, akkor inkább nem is kell az egész. Nem sértésből, de ez ilyen durcás kisgyerek hozzáállás. :)

Azt próbáld letisztázni magadban, hogy miért lesz annyira "más" X év múlva az esküvő.

Vagy miért kell egyáltalán tíz évet várni? Egy 3-4 éves gyereket már simán be lehet vonni esküvőbe, ha meg van bébiszitter, aki estefelé a fáradt gyerekeket rendezi (a vendégekét is, ha gyerekkel jönnek), akkor nincs feltétlenül gond. Tényleg a gyerek az ok, vagy csak kifogásnak használod, amiért nem szeretnéd a dolgot? (Nem kell válaszolni, nem provokálni akarlak, csak magadban gondold végig. :) )

Párod meg ott hibázott nyilván, hogy nem fejezte ki feléd elég egyértelműen, hogy mit szeretne, tehát nem kettőtök közös döntése, hogy jelenleg itt tartotok, ahol.

Amit jelenleg tenni tudsz: kompromisszum minden téren. Ha párod szeretné az esküvőt, és te sem vagy ellene, akkor nem kell tíz évet válni, csak gondoljátok át, hogy mik a szükséges dolgok hozzá.

Ha nem akarsz nagy esküvőt, akkor ne legyen, de pl. kéttanús helyett legyen szűk család, ami talán a párodnak szimpatikusabb.

Ha pedig úgy érzed, hogy nem fér bele neked ez a kompromisszum, akkor meg fogadd el, hogy a párod a kedvedért belemegy olyanba, amit ő nem akart. Ez ez "így már nem is kell" hozzáállás mindenképpen rossz, és hosszú távon nem tesz jót a kapcsolatnak.

Most vagy lesz vagy nem. Nem értem a kifogásaid. Miért ne lehetne két gyerek között? Miért más 10 év múlva? Ha már elmentek egy polgárira nyugodtan túl lehettek a templomin meg amit akartok. Ketten. Nem te,hanem te ÉS a párod.

Nekem minden mondatodból az süt,hogy én ,én ,én.

Ezen próbálj változtatni,na meg beszélgetni nem ártana

Most őszintén. Ha "nem úgy képzelted", hogy gyerek mellett házasodni, akkor miért nem házasodtatok gyerek előtt? A fő kérdésben még pont azt írtad, hogy előbb gyerek, aztán esküvő volt a terv.

Itt nem a pároddal van a fő gond, a leírásod alapján te nem vagy tisztában azzal, hogy mit is akarsz. :) Nem jó ragaszkodni a habos álmokhoz, gyerekkori elképzelésekhez, mert a való élet tuti áthúzza a számítást. Nem kell a nagy lagzi, nyilván, de miért baj az, ha van egy családias hangulatú esküvőtök, csak a családdal, legközelebbi barátokkal? Ha amúgy is lagzit akarnál később?