Mennyire szólhat bele egy rokon az esküvőbe? Bővebben lent.

Megértelek téged, de azért valahol a 14 éves lányt is, ennyi idősen nekem is minden vágyam volt, hogy legyen a családban esküvő és végre koszorúslány lehessek, de ilyenre azért nem vetemedtem volna soha, hogy így "felajánlkozzak", ez valóban pofátlanság.

"Nem ártana, ha valaki felvilágosítaná a kislányt meg az anyukáját a szabályokról:

-koszorúst a menyasszony választ

-a koszorús olyan ruhát visel, melyet a menyasszony választ ki

- annyi sminket tesz magára amennyit a menyasszony megenged

- és egyszerű a frizurája

A koszorúslány egy segéd az esküvőn, mindig egyszerűbb ruhája van, hogy neki ne kelljen segíteni semmiben, hanem ő tudjon segíteni a menyasszonynak (pl: mosdóban, ki/beszállni az autóba, lépcsőn...stb.)

Mikor koszorúslány voltam, térdig érő ruhám volt, lapos talpú cipőm, egy pici csokor a kezemben, leeresztett hajam és megkért a menyasszony, hogy szemceruzán és spirálon kívül más sminket ne használjak. Fotózáson ott voltam, macinaciban sminkeltem, ruhát és hajat igazítottam, vittem a fotós cuccát...

Ez a válasz 76%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 93%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 05-17 14:37"

Te nem koszorúslány voltál, hanem cselédlány, az még ok, hogy megmondja a ruha színét (bár én ezt se tenném soha senkivel, hogy ilyen szintem meghatározzzam az öltözködését), de ő nem egy királykisasszony te meg a szobalánya, hogyne majd azért nem sminkelem ki magam, mert ő azt mondja, akkor inkább visszautasítanám az egészet és annyi sminket kenek magamra amennyit akarok és olyan kontyom lesz, ami nekem tetszik. Ne haragudj de ez nevetséges, ilyen keretek között biztos nem vállalnám el... Kedves menyasszonyok nem kéne ennyire túlzásba esni, tisztelet a kívételnek!!!!

Miért lett volna ez túlzás?

A környezetemben ez a természetes, nagyon csinos, kényelmes ruhám volt. Mondjuk én a habos ruhákat nem szeretem, de ha azt kérte volna, hogy babarózsaszín fodrosba menjek, akkor abba megyek...

Előttem rengetegen leírták, hogy ez az ő napja, és ő dönti el, mit szeretne, az én barátnőm ezt kérte.

Miért is voltam én cseléd?

Gondolom, ha ezek az apróságok nem férnek már bele akkor az, hogy elkészítettem 20 asztaldíszt és hogy a termet és a templomot 2 barátnőm segítségével feldíszítettük szombat hajnalban, az pedig kisebb katasztrófa...

20:51-es teljesen egyetértek!!! Látom te is az én sorsomra jutottál és le lettél ezért pontozva.Nem baj,én örülök,hogy van még normális ember.

Tényleg nevetséges ez a koszorúslány csúfítás.Ennyire nem szabad féltékenynek lenni.Nekem annakidején öröm volt látni,hogy a két barátnőm gyönyörű koszorúslányok voltak.A maguk ízlése szerinti ruhában,sminkben és frizurával.

Én sem vállaltam volna el a helyükben a koszorúslány szerepet,ha nem a saját stílusomban öltözhettem volna fel.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én nő vagyok és nem tudom jól érezni magam egy esküvőn vagy bárhol máshol,ha úgy érzem nem tettem meg mindent,hogy csinos legyek és egész nap feszengenék,ha nem tetszene a ruha,ami rajtam van vagy a frizurám vagy bármi.

Igen,az igaz,hogy ez a menyasszony és a vőlegény napja,de azért az emberi méltóságnak is vannak határai.Direkt letiltani valakit arról,ami jól áll neki,hogy nehogy elnyomja a menyasszony szépségét,ez elképesztő.Persze mindenzt úgy,hogy közben elvárják tőle,hogy mosolyogjon,pattanjon,ha kell és lehetőleg érezze jól magát és legyen elégedett.Nem lett volna szivem így kínozni a barátnőimet még akkor sem,ha a gyerekkori tündérmesés álmaimban esetleg a koszorúslányok ruhája rózsaszín volt,ők pedig most más színben érezték jól magukat.Ez a valóság és vannak határai annak is,amit egy menyasszony megengedhet magának.