Az esküvőt ki szokta fizetni nálatok?

Nálunk még nem volt esküvő, de egyelőre nem adtak bele egyikünk szülei se semennyit a buliba. Kb 3 hét múlva lesz, most már legfeljebb nászajándék címén fognak bármit is adni, de ismerve az anyagi hátterüket, nem lesz jelentős a hozzájárulásuk akár az esküvőhöz, akár a nászúthoz.

Ahány ház, annyi szokás. Nálunk részben a szülők/család általános anyagi helyzete miatt sem volt opció velük fizettetni (mondjuk, fel se ajánlották, magunktól meg nem kértünk), részben meg mert szerintünk aki felnőtt ahhoz, hogy házasodjon, az legyen felnőtt annyira is, hogy maga teremti elő a költségeket rá. A magunk pénztárcájából gazdálkodva azért mégis csak kicsit konkrétabban és megfontoltabban rázzuk azt a bizonyos rongyot, nem költünk annyi sok felesleges apróságra, amire lehet, hogy egyébként költöttünk volna, ha a szülők ajándékából fizetjük.

Ismerősi körben volt olyan, hogy kifejezetten azért mondta a menyasszony anyósnak, hogy köszönik, de nem kérik a támogatást, adja oda nászajándékba, ha szeretné (nyilván a vőlegény egyetértésével) - mert a kedves anyós a hozzáadott pénzzel kívánta biztosítani magának a jogot, hogy akkor beleszólhasson, kit hívnak meg és hogyan szerveznek.

Ilyen is van.

Nálunk saját zsebből fog menni minden, egyik család sem olyan pénzes, hogy ki tudjanak fizetni egy esküvőt. Plusz a szokások is nagyon mások, így az a legjobb, ha magunknak szervezzük.

Egyébként esetedben is ez a tökéletes megoldás: ha nem akarod, hogy anyós beleszóljon az esküvőbe, meg a vendéglistába, akkor külön tessék neki örülni, hogy nem ő pénzel. Ha meg a pénzét akarod, akkor el kell fogadnod a dirigálást is mellé.

Mi nem csinálunk sportot az esküvőből, ezért szerencsére senki sem szokta.

A én és a férjem esküvőjét nagyrészt mi magunk fizettük, de nagyösszegű ajándékot (készpénzt) kaptunk a szüleinktől, amit szintén beforgattunk az esküvőnkbe, illetve több barátunktól is esküvővel kapcsolatos ajándékot kaptunk (tortát, italokat,...)

Én nem csináltam ügyet abból, hogy a szüleim fizették. Nem izéltem, hogy fú én felnőtt vagyok meg izé. Nálunk ez természetes. Egyszerűen azért, mert mi még eztán fogunk gyereket vállalni, lakásban élünk, még házat fogunk építeni stb. stb. A szüleimnek meg már mindene megvan, pénzük is van, és úgy voltak vele, hogy varrják a párnába vagy mi legyen vele, kinek adja, ha nem a gyereknek?

Persze, ha valakinek a szegények a szülei az más, de most ha van nekik rá és örömmel fizetik, akkor most itt arcoskodni, hogy én felnőtt vagyok... Szarul is esett volna nekik, ha elutasítom a segítséget.

Én is csak azt remélem, hogy nekünk is lesz majd arra, hogy a gyerekeinknek fizessük.

Nyáron lesz az esküvőnk, mi magunknak fizetjük. Fel sem merült, hogy kérjük anyagi segítséget (bár nyilván ajándékba nem fogunk keveset kapni). Felnőttek vagyunk, jól keresünk és tudtuk akkor vágunk bele szervezésbe, amikor már megengedhetjük magunknak.

/ "Igen, nem rám tartozik, hogy mire költik a pénzt, csak nekem ez fura hozzáállás, hogy a saját káros szokásomat a gyerekeim elé helyezem, ezt valószínleg sosem fogom megérteni." Én sem fizetném egy ilyen elkényeztetett leányka esküvőjét. Ha a szüleid beleadnak az, az ő döntésük de, hogy lenézz valakit azért, mert nem ad bele az nekem sok!/

Nálunk a meghívott vendégek arányában osztoztunk a költségeken. A közös kiadásokat: erem bérlés, dekoráció, fényképész stb feleztük. Mivel a szülők fizették a költségek nagy részét, így volt beleszólásuk a vendéglistába, menübe. Mi ezekben meg tudtunk egyezni.

Ha a szülők nagyon mást akarnak, mint a pár, akkor legjobb önerőből finanszírozni az esküvőt. Ebben az esetben viszont a pár joga dönteni kit hívnak meg és mire költik a saját pénzük.

terem bérlés

előző voltam