Miért olyan ördögtől való hogy nem lesz esküvői fotózásunk?

Mert eltér a felfogásotok a megszokottól. Elkerülni a "konfliktusokat" úgy tudjátok, ha nem hozzátok szóba a témát.

A ti esküvőtök, a ti életetek, csináljátok úgy, hogy nektek jó legyen. Mást meg le kell tojni.

Nálunk sem volt jegyesfotózás, ezen nálunk is kiakadtak, de minket nem különösebben érdekelt, szerintünk ez a mi dolgunk.

Az esküvőről nálunk, igaz készültek képek, de beállított fotók nálunk sem voltak. Mi sem élünk a facebookon, és mi sem szeretjük, ha fotóznak minket. Magunkról szoktunk csinálni képeket, de ez csak a magunké, szerintünk intim dolog.

Mindenkinek joga van úgy csinálni az esküvőjét, ahogy szeretné. (Még inkább, ha a pár saját maga fizeti a költségeket.)

Akkor lesz csak gáz, ha egyszer megbánod, hogy egy ekkora eseményről nem maradt fénykép, vagy más emlék.

Konkrét esküvői fotózás (profi fotós, műterem, beállítások, stb.) nálunk sem voltak. De természetesen minden rokon csinált képeket, és ezekből összeszedtem egy csomót, ami tényleg nagyon jól sikerült. Pedig én sem szeretem, ha fotóznak.

Egyet előhívtunk, és a többi családi kép közé feltettem a falra, a többi pedig egy albumban várja, hogy egyszer halálra untassam vele az unokákat.

Mivel házasodni az ember csak egyszer szeretne, ezért megismételhetetlen a lehetőség. Egyébként sem csak rólatok készülnek képek. :) Egy párat érdemes később elkérni a lelkesen kattogtató rokonoktól, és akkor lesz is képetek, meg fotózásotok sem volt. :)

Az utolsó mondatodra reagálva: vannak módok, amivel érdekessé lehet tenni a fotókat, nem csak a "virágzó fa előtt állunk, és körülöttünk a násznép tagjai cserélődnek, semmi más nem változik" típusú fotózás létezik.

Egyébként azért olyan furcsa, mert általában az emberek úgy tekintenek erre a napra, mint amikor a legszebbek, legboldogabbak, legmittudoménebbek, de érted, szóval csomó érzés/tulajdonság "leg-"-jei voltak, és ezt jó érzés visszanézegetni. Nem a facebookra, nem a gyerkeidnek vagy a barátaidnak, hanem magatoknak. És nem is rögtön az esküvő másnapjára, hanem mondjuk 30 év múltán, amikor már kihunyt a láng, mégis csak jó érzés nézni, hogy egykor mik voltatok ti ketten, és esetleg eszetekbe juttat egy-két olyan pillanatot, amit már rég el is felejtettetek. Én legalábbis ezért csinálok képeket, nem azért, hogy utána végignézessem a baráti társasággal, jézusom, ilyet ki csinál? :D Kegyetlenség, mások esküvőjén is jellemzően azok a képek érdekelnek, ahol én is rajta vagyok, és értelemszerűen nem ebből van a legtöbb, szóval... :D

De a ti esküvőtök, ha nem szeretnétek, tehernek éreznétek, akkor ne legyen, ennyi. Csak szerintem később megbánnátok, ha nincs semmi kis emléketek róla, amin visszanézhetitek milyen szépek/boldogok/gondtalanok voltatok aznap. Meg a barátok. Meg a család.

Sz..rni rá, jó magasról! :D

Bárcsak az én párom is így gondolkodna! Nekünk lesz, merthát milyen szép és jó és maradandó emlék, stb... szerintem meg az esküvőn készült képek lesznek emlékek, a beállított, "most akkor nézzünk egymásra szerelmesen a naplementében" - műképek pedig ennyik: MŰképek, nem emlékek.

Nah mindegy, túl fogom élni, de minden percét utálni fogom... ez van.

Nem ördögtől való. Ha ti nem akartok, akkor ne csináltassátok.

De én speciel inkább magáról a szertartásról akarok lemondani (nem a papíraláírásról, csak a nagy buliról, templomról...etc), és a fotózást megtartani. Nem azért, hogy mindenkinek mutogassam, vagy kitegyem a szociális médiába. Csupán szeretnék pár kedves képet, ami erre az időszakra emlékeztet majd. Szóval nem is kötelező, hogy hibátlanul fessek rajtuk, vagy bármi ilyesmi. Csak egy fényképes emlék arról, mikor összekötöttük az életünket párommal. Bár mi vicces, kreatív fotózást tervezünk, szóval valószínűleg az egész ezzel töltött időszak emlékezetes és szórakoztató lesz :)

Ettől függetlenül sem gondolom, hogy nektek kötelező lenne, ha a hátatok közepére se kívánjátok. Ha nem érzitek, hogy később bánni fogjátok, hogy nem vehetitek kézbe, tehetitek ki keretbe, akkor engedjétek el, mit mondanak mások és kész.

Ti dolgotok.

Mi se szeretjük, ha fotóznak, de emlékként szeretnénk magunknak képeket, nem a rokonságnak, nekik nem is adunk belőle, csak szülőknek

Ez a jegyesfotózásos történet csak mostanában lett divat, nem? Nálunk legalábbis azon csodálkoznak páran (inkább az idősebbek, szülők, anyósék, stb.), hogy tulképp mi ez, meg minek van/mi a lényege... màr nem elég, ha az esküvőről készülnek képek...stb.?

Természetesen ha valakinek ez jelent valamit, és szeretné, azzal sincs semmi bajom, de én inkább a fenti felfogást képviselem; tehát nálam emlék az, ami egy eseményről/esemény közben készül, lehetőleg spontán, legyen az fotó, videó, hangfelvétel stb... maga az, hogy mi most pózolunk és fényképezkedünk, nálam nem sorolható az emlék kategóriába. Most így próbálom elképzelni, hogy x év múlva elővesszük a beállított képeinket, és nosztalgiázunk, hogy "jaaj, milyen romantikus volt, amikor a fotós azt mondta, hogy most fordulj erre/nézzél arra/karold át a derekát..." xD Nekem fura, nah. De hát kinek a pap, kinek a paplan. :)