Hogyan merjek oltár elé állni, mikor körülöttem mindenki válik?

Ne azért ne menj hozzá, mert sok a válás körülötted, hanem azért, mert pl. nem szereted, nem ő az igazi, nem apa/férj típus stb. Ha minden téren okés a kapcsolatotok, és eljön az ideje, akkor nyugodtan vágj bele. Szerintem azért van ennyi válás, mert egyre kevesebbet ér sokaknak a házasság. Értem ezalatt, hogy egyszerűbb elhagyni, mint megoldani a problémát; egyszerűbb másnál vígaszt keresni, mint megbeszélni.

Azért nem azt mondom, hogy rossz házasságban is éljük le az életet egymás mellett, mint nagyanyámék korában, csak egy kicsit próbáljunk tenni a kapcsolat megmentéséért.

szerintem ne menj férjhez ha ennyire félsz. együttélni is lehet, nem kötelező, hogy papírotok legyen róla!

én pl nagyon szeretem a páromat, és tőle szeretnék gyereket, de sose fordult még meg a fejemben, hogy feleségül menjek hozzá. tanultam a körülöttem lévő példákból.

meg az esküvő is olyan drága, hogy abból inkább érdemes befizetni a lakáselőtörlesztést, vagy venni a babának cuccokat.

a válásról meg ne is beszéljünk. még majdhogynem drágább mint a lagzi....

én már csak ezért sem vágok bele ekkora hülyeségbe!

Szia!

Először is ha ezen gondolkodsz..beszéld meg a pároddal, hogy menni fog-e most, vagy várjatok-e, mert te esetleg kész vagy rá, de érdekelne , hogy ő miről mit gondol..ezt előtte kell tisztázni..mindenképp.

A másik dolog pedig , nem a barátnőid kapcsolatán múlik a tiétek..nektek kell tudni mit bír ki a kapcsolat, hogy felmerülhet e hasonló probléma...Ha egy év múlva panaszkodni fogysz, akkor azt már most kell érezned és mindennap neked is és a párodnak is tenni kell ez ellen, hogy ne alakuljon ki hasonló probléma..foglalkozni kell egymással, egymás céljaival, meg kell érteni, nem szabad belefásulni a hétköznapok viteleibe és főként nem szabad hogy az ország gondja a vállatokon legyen, mert sok kapcsolatot ez tesz tönkre és ezt nem szabad engedni, mert külön sem lesz jobb a helyzet, de erre általában pár hónap múlva jönnek rá az emberek, de addigra már annyira tönkremegy az elhagyott fél, hogy menthetetlen a kapcsolat..

Előzd meg és beszéljetek meg mindent , ha kialakul az egyetértő közelség nem lesz gond..

Drukkolok!

Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha megbeszélnétek, vagy mélyen magadban átgondolnád még egyszer ezt a házasság dolgot.

Vagy pedig próbáld meg pár percre félretenni magadban azt, amit látsz és tapasztalsz a környezetedben. Ha ezt leszámítod, akkor is merülnek fel más kétségeid?

Azért kérdezem, mert (bár minden ember más), ha igazán rendben van minden, nagy az összhang és tökéletes boldogság van, akkor nem kellene foglalkoznod másokkal. Nem is tudnál foglalkozni másokkal, mert semmi sem tántoríthatna el.

Legalábbis nálunk így volt. Én egyáltalán nem voltam házasságpárti, hogy őszinte legyek néhány évvel ezelőtt a házasságban a partin, az ünneplésen és a szép ruhán kívül semmi vonzót nem láttam. Majd megismertem a páromat, aki azóta már a férjem és nemsokkal később már más vágyam sem volt, csak az, hogy házasok legyünk. Volt a környezetünkben elég sok negatív példa, az esküvőnk sem volt az a tipikus ünneplős, pénzszórós, ugyanis hét hónapos terhes voltam akkor, mindent a babára tartogattunk és csak a család volt, de ez egyáltalán nem érdekelt. Őszinte leszek: ha ketten lettünk volna a teremben az anyakönyvvezetőn kívül és rézkarikát húzunk egymás ujjára, akkor is mi lettünk volna a legboldogabbak a világon.

Ezekre visszagondolva nagyon különös nekem, hogy ha egy pár hasonlóan szereti egymást, mint mi és hasonlóan biztos abban, hogy a másik személy az élete párja és már az esküvő gondolatáig is eljutnak, akkor megtántoríthatja, vagy elbizonytalaníthatja az, hogy néhány ismerősének nem sikerül jól a házassága.

Szóval ezért kérdezem: tényleg csak emiatt bizonytalankodsz, vagy van más oka is?

szia! elmesélem az én történetemet, aztán kezdj vele, amit akarsz :) a férjemmel idén tavasszal lesz, h tíz éve együtt vagyunk. kb két vagy három év után költöztünk össze és még véletlenül sem jutott eszünkbe az esküvő. marha jól el voltunk együtt. egyetem, meló, buli itt, buli ott, utazgatás (lehet, h még volt ki ki kancsingatás is - de jól csinálta :). szóval éltünk együtt. néha ugyan olyan volt, mintha egy tök jó koleszos haverom lenne, akivel néha összefutok, néha meg lángolt a szerelem. hát tíz év alatt nem lehet folyamtosan lángolni...na, aztán hat év után a férjem úgy döntött, h mégsem. hazaköltözött, aztán egy hét után már randevúztunk, együtt nyaraltunk, amjd megbeszéltük, h jöhet a gyerek - ő már nagyon apa akrt lenni, míg én tiltakoztam. aztán a gyerek úgy is döntött, h jön... és ez után merült fel bennem a házasság kérdése... szerintem a gyerek mellé jár a házasság is. pocakos esküvőnk volt és azóta már két babánk is van.

szóval mi is ebből a tanulság? szerintem az, h baromira ne az esküvővel foglalkozz, ráérsz még vele. ismerd meg a párodat, gyűjtsetek közös élményeket és ha gyerek mellett döntötök és a baba jönni akar, bőven elég akkor foglalkozni a papírral. az már úgyis másodlagos kérdés... az a lényeg, h olyan embernek szülj gyereket, akit ismersz, akiről tudod, h mire számíthatsz. legyél mindig őszinte mgadhoz és őhozzá és ne törődj a világgal. ma már simán lehet papír nélkül együttélni valakivel, így időt is nyersz, h megismerd azt, akivel leéled az életed - az meg nem egy mellékes dolog :)