Hogy kérte meg a párotok a kezeteket?

Szerintem a legromantikusabban. :)

A megismerkedésünk évfordulóján elvitt a kedvenc rockopera-előadásomra, utána pedig felvitt ahhoz a kilátóhoz, ahol az első csókunk "elcsattant". Gyönyörű nyári éjszaka volt, csodásak a lenti városi fények, s egyszer csak letérdelt elém és feltette a nagy kérdést.

Ilyen lánykérésre szerintem nem lehet nemet mondani, bár én egyébként se mondtam volna nemet, hiszen Ő a életem szerelme.

Ennek már lassan 7 éve, 6 éve házasok vagyunk s már egy tündéri kislányunk is született :)

Megkérdeztem tőle, hogy Édesem, te nem akarzs nősülni? Azt mondta, majd elvesz ha terhes leszek. Mondtam az már nem jó. Megkérdezte, akkor mikor vegyen el? Mondtam, hogy hát előtte. Azt mondta, jó és visszafordult aludni.

Hát mit ne mondjak nem erről álmodoztam 18 éves koromban:DDD

Közölte velem, hogy szerinte Isten minket egymásnak teremtett, és ha én esélyt látok arra, hogy tényleg így van, találkozzunk gyakrabban. Ha nem, felesleges bármibe belekezdeni. (Addig egyáltalán nem jártunk egymással, ugyanabba a gyülekezeti ifjúsági csoportba jártunk hetente egyszer.)

Három hét múlva mondtam neki, hogy találkozzunk gyakrabban, majd egy hétre rá, hogy rendben, hozzámegyek feleségül. Nekem ő volt életem szerelme akkor már 2 éve. 15 éve boldog házasok vagyunk, 4 gyerekkel.

Utolsó, én is pont erről álmodoztam 18 évesen. Én is jártam gyülekezetbe. Amiről írsz, a hívő fiatalok 99%-ának nem adatik meg.

Ma már a képébe röhögnék annak, aki azt mondaná, hogy Isten ezt mutatta meg.

De valaha csak így tudtam elképzelni a házasságot, istentől elvéve. Most meg együttélek egy sráccal, jobban szeretem az életemnél is, de tudom, hogy az a fajta bizonyosság, hogy Istentől van, sose fog minket összetartani. Mégis Ő volt az első és valószínű az utolsó fiú az életemben, aki mellett úgy éreztem hazaértem.