Szerintetek a mai világban létezik olyan, hogy leélünk boldogságban a párunkkal egy életet?

Az emberek gondolkodását nagyban befolyásolja, hogy mit látnak a médiában. És sajnos minden azt sugallja, hogy akkor vagy trendi ha váltogatod a pasiadat, megcsalod a párodat, hajszolod a szerelmet, a szexet, a pénzt stb... Szerintem mi nők is egyre többet várunk a férfiaktól. Legyenek hős szerelmesek, adjanak meg mindent de az nem baj, hogy közben bele gebednek a munkába. Jó, persze, tudom, hogy nem mindegyik pasi ilyen de a normálisabbja igen.

Mi nők is erőnkön felül teljesítünk amikor meg akarunk felelni minden elvárásnak. Legyünk mindenben jók. A gyereknevelésben, a szexben, a munkahelyen (vagy helyeken)és ha még az élet megkívánja mellette tanuljunk is. Aztán persze, hogy ha fáradtabb az ember akkor nem tud mindig boldogan mosolyogni a világra.

A párkapcsolatokban hiányzik a kommunikáció. Az emberek nem merik megbeszélni egymással a gondjaikat, észre sem veszik és ezen csúszik el a kapcsolatuk.

Én ezeket a dolgokat látom problémának.

Nagyon nehéz jó párkapcsolatot létrehozni. És nem elég ha létrehozzuk azt folyamatosan ápolni, óvni, gondozni kell akár egy életen át. Én 12 éve élek jó párkapcsolatban de engem is sokszor utolér a kísértés. Mindig ésszel kell legyőznöm a csábítást, mert egy kaland nem ér annyit, hogy a családomat tönkre tegyem. Félre ne értsd. Nagyon szeretem a páromat de van szemem és meg nézem a jó pasikat, valamint ha néha bepróbálnak azt kell tudni kezelni. Meg hát jól esik az udvarlás.

Attól függ, mit nevezel boldogságnak.

Ha elégedett tudsz lenni azzal, amid van, beleértve a párodat, az anyagiakat, a munkádat... stb., akkor igen.

Ha örökké elégedetlen vagy, és hajszolsz valami nem létező boldogságot, akkor nem.

Persze nem azt mondom, hogy ne legyenek céljaid. Legyenek, és tegyél is értük. De sokan ott cseszik el, hogy görcsösen ragaszkodnak egy ködös távoli célhoz (leggyakrabban a "még több pénzhez"), de nem konkretizálják, mi az (pl. mennyi pénz), talán maguk sem tudják, csak örökké sírnak, hogy nincs elég. Akkor is, amikor már kétszer annyi van, mint korábban. Közben elfelejtik, hogy párjuk is van.

De még számtalan ilyen példát tudnék mondani. Vannak, akik a párjukkal sem elégedettek. De akkor miért mentek hozzá?

Régen is sok párnak volt problémája, csak akkoriban nem lehetett illetve nehezebb volt elválni, megszólták érte, főleg falun nem volt szokás stb. Úgyhogy nagy szemfényvesztés azt mondani, hogy hú bezzeg milyen jó volt régen. Azt is hülyeség idealizálni, hogy a nő akkoriban még általában otthon volt - nem biztos, hogy olyan jól érezte így magát, hogy nem tanulhatott, nem dolgozhatott - csak senki nem kérdezte meg.

Akkor is voltak egymást szerető, tisztelő párok (nagyszüleim...) és remélem, ma is vannak.

Mindenki kb. 10 évenként változik. Ha sikerül kb. 10 évenként új külsőt ölteni és új, mindkét fél számára fontos, kellemes, hasznos, közös célt találni, akkor igen.

Intelligens embereknek sikerülhet...

én meg úgy gondolom, hogy nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. inkább tartson 10 évig, de az legyen igazán jó, mit 30 évig úgy, hogy csak egy szenvedés az egész. ha úgy érzi az ember, hogy ennek vége, hát akkor vége. Popper Péter azt írta, hogy egy kapcsolat addig tart, amíg van mit mondani egymásnak. Amikor eljön a túlságosan üres hallgatások, vagy a nagymonológok ideje, az a kapcsolat akkor már halott.

én nem félek attól, hogy esetleg több férjem lesz. lényeg, hogy mindent kultráltan és békésen el tudjunk intézni.

Szintén Popper idézet a "Ne menj a romok közé"-ben Eötvös Józsefet: "A házasság jó dolog, csak kissé hosszú ideig tart".