Mit kezdhetnénk húgommal?

Megjegyzem, én magamnak nem szerveznék olyan esküvőt mint a hugod.

De ezt leszámítva igaza van. Az ő esküvője. HA ő fejjel lefele egy póznáról lógva jégkását szürcsölve szeretne esküdni, akkor esküdjön úgy. Egy ilyen alkalom van az ember életében, hát legyen tökéletes. Akinek nem tetszik, az ne menjen el, vagy szervezzen magának olyan esküvőt, amilyet akar.

Az szerintem is bunkóság, hogy a gyerkeket gyakorlatilag kitiltja, de a többivel szerintem nincs gond.

Viszont, ha engem meghívna, és közli, hogy a gyerekeimet nem vihetem, közölném vele, hogy köszi a meghívást, de ebben az esetben nem tudunk elmenni. :)

Ennyi. Akinek nem tetszik valami, nem megy el. Aki emiatt megharagszik rá, az megharagszik. Szintén ez van. :)

Majd te olyanra szervezed a sajátodat, amilyenre szeretnéd, ezt meg hagyd rá a húgodra. :)

Én bárkit be fogok engedni a sajátomra, ha lesz, de alapból nem tartom bunkóságnak, hogy a gyerekeket kitiltja. Aki ragaszkodik a szép, komoly szertartáshoz, annál jobb, ha a gyerekek kimaradnak belőle. Ha elhozzák a gyerekeket, akkor a gyerek jó eséllyel ellopja vagy szétcseszi a show-t.

Nem voltam még olyan templomi/polgári esküvőn, ahová ha beengedték a 8 év alatti korosztályt, ne üvöltött volna felváltva néhány 1-2 éves bébi. Ahonnan ne kellett volna kivinni Pistikét, mert kakilnia kellett, Mónikát, mert pisilnie kellett, vagy kellett volna sürgősen pelenkázót keresni. Tisztelt szülő meg van annyira tapló, hogy beviszi a gyereket a szertartásra ahelyett, hogy kint megvárná vele a végét.

Egy hajnalig tartó buliba amúgy is minek gyereket hívni? Jó, lehet, hogy a 14 éves korhatár kicsit magas, le lehetne alkudni 12-re, de alapvetően egy lagzi nem gyereknek való, a szertartásra meg végképp hülyeség bizonyos kor alatti gyereket bevinni.

Gyakorlatilag minden hozzászóló előttem a húgodnak adott igazat, amennyiben az Ő joga eldönteni, hogy milyenre szeretné a SAJÁT esküvőjét. Talán a rokonság fizeti a cécót? Mert utóbbi esetben lehetne elvárni kompromisszumos megoldást esetleg, de nehogy már a párnak kelljen lenyelni a békát és olyanra szervezni a saját napját, ami másoknak jó, de nekik nem tetszik.

Ésszerű engedményeket és kompromisszumokat meg lehet beszélni, de nem ezen a módon, hogy te azt hangoztatod, hőgy ő legyen tisztelettel a család iránt... inkább a család legyen tisztelettel az ő elképzelései iránt, amennyire csak lehetséges. Pont azért, mert ez az Ő napjuk, és ne kelljen nekik elviselni pl. az utált Manyi néni kárpálását, szagolni a pörköltszagot, ha rosszul vannak tőle, vagy a részeg vendégek handabandáját tűrni az "életben egyetlen ilyen nap"-jukon.

Egyetértek a húgoddal és a többi válaszolóval. Az esküvő a párról szól, aki elmegy, azért megy (optimális esetben), hogy Őket, a szerelmüket ünnepelje, hogy velük örüljön annak, hogy összekötik az életüket. Aki a fentiek miatt megy, annak mindegy, hogy van-e templomi, mindegy, hogy milyen ételeket szolgálnak fel, mindegy, hogy vannak-e gyerekek (szerintem sem valók a kisgyerekek esküvőre és Nekik sem jó ha oda vannak kényszerítve) és lehetne sorolni.

Tessék már végre felfogni, hogy egy esküvő nem cirkusz ahol ki kell szolgálni a közönséget! Nézzetek kicsit magatokba és hagyjátok, hogy olyan esküvőt szervezzen amilyent Ő kislánykorában magának megálmodott.

Nálunk kezdték az elején, hogy "de úgy illik hogy" és "mit fog szólni" és "a szertartás a tied, a többi a rokonoknak szól" dolgot,d e nem igaz. Én gyűjtöttem rá évekig a pénzt, az egész arról szólt, hogy a vőlegényemmel összekötjük az életünket, utána ünnepelünk és erre meghívtuk a közeli rokonokat és barátokat. Mi szerveztük, a saját bulinknak gondoltuk, nem a rokonok kiszolgálása volt a cél. A fenit dolgok nem elrugaszkodott hülyeségek, igaza van.

Azon végképp ki tudok akadni, amilyen hozzászólással a barátokról írtál a válaszok között, már kezdted, hogy "több idegen lesz az esküvőn, mint családtag" - nem, nem idegenek, BARÁTOK. Idegenek azok a rokonok, akiket 5 éve sem láttam, de ki voltak akadva, hogy nem hívtam meg, vagy azok, akikkel 6 év alatt sem találkoztam a férjem rokonságából, de meg kellett volna hívnunk a többiek szerint. Azok, akikkel a mindennapjaimat élem, akikkel többet találkozok, mint a szüleimmel, mert napi 8 órában együtt dolgozunk, mert minden héten beugranak, segítenek költözködni, ... azok nem idegenek és Neked sem kéne annak titulálni őket. Ők valószínűleg veletek ellentétben örülnek a meghívásnak és a boldogságuknak és ha több lesz belőlük, mint a fintorgó rokonságból, talán még jobb is lesz az eskvőjük. Remélem,a 3 oldalnyi válasz 1 nap alatt meggyőzött róla, hogy nem a tesódék mennek szembe a forgalommal, hanem a ti fejetek áll hátrafelé.