Ahogy közeleg az esküvő egyre jobban szorongok. Mit tehetnék?

Hát figyelj veled egy idős vagyok, 25 én is és lány. És nem vagyok oda a "házasodjunk össze most" elvért, a párom mégis megkérte korábban a kezem, elfogadtam a gyűrűt, de megbeszéltük, hogy nem rohanunk előre, mert engem pl eleve kikészített korábban is a gondolat, nem érzem magam készen rá, de majd később igen. De ez az én saját elcseszettségem, mindig is ilyen voltam, aki normális és jó kapcsolata van évek óta, miért ne házasodhatna össze ilyen korban?

Engem nem is ez zavar, hanem ez:

"Viszont amikor úgy érezném, megint szeretem ugyanúgy mint a problémák előtt szól az agyam, hogy "állj!", és inkább nem akarom beleélni magam a szerelembe. A bizalom bennem nagyon megbomlott"

Tehát a bizalom, hogy nincs meg és nem mered úgy szeretni.

Na így viszont nem kéne szerintem sem, mert hidd el, a házasság csak még nagyobbat dob rajta, látod a kérdésedben is már megfogalmaztad...

Így, ezekkel az érzésekkel nem valószínű, hogy jó végkimenetele lesz. Ez a ti életetek, le is fújhatjátok, vagy akár el is halaszthatjátok, ne mások kedvére akarjatok tenni meg megfelelni, mert nem attól leszel/lesztek boldogok.

Ja és pontosan ezért van ennyi válás, ahogy írta valaki.

Mert a külső csili-vili, dicsekvés, meg a másoknak, elvárásoknak való megfelelés miatt kötnek házasságot sokan. Részben ezért is van annyi válás, kedves válaszoló.

25N

Szerintem beszéljétek meg, hogy elhalasztjátok az esküvőt. Nagyon úgy néz ki, hogy kell nektek egy lélegzetvételnyi pihenés, és nem házasodhattok össze megfelelni vágyásból.

Tedd fel a kérdéseket: Szereted-e még? El tudod vele képzelni az életedet? Szeretnéd, ha ő lenne a gyerekeid anyja?

Szerinted miért történt a csókkal való megcsalás (ami azért még nem ugyanaz, mint lefeküdni egy másikkal, úgy értem, hogy megbocsáthatóbb, ha tanult belőle ő is, te is)? Szerinted tanultatok-e a történtekből, hibának érzitek-e őszintén mindketten, amit megbántatok? Ha ez mindkettőtök részéről így van, akkor idővel, ha dolgoztok rajta, tanulva az elkövetett hibákból, tehetitek jobbá is a kapcsolatotokat. De az csak úgy fog menni, ha őszintén adtok egy második esélyt a másiknak, mert úgy látjátok, hogy megérdemli, és képesek vagytok ezen túl maximálisan őszintének lenni magatokkal és egymással is. Mert bizalom csak akkor lesz, ha tudod, hogy ha gond lenne újra a kapcsolatotokban, akkor szóltok egymásnak, és nem csak történni fognak majd a dolgok...

Legalábbis nekem ez a véleményem.

Én erősen pánikoltam az esküvőm előtt. Rá is nyomta a nagy napra is a bélyegét. Szerettem/szeretem a párom, de beteg voltam és nem voltam biztos benne, hogy rendbejövök. Túl voltunk az "örökbefogadunk, mert 90%, hogy másképp nem lehet gyerekünk" beszélgetésen is és ez még jobban frusztrált, hogy megfosztom valamitől. Én hozzámentem, nekem jó döntés volt. Közben rendbe jöttem, de maradt az örökbefogadás és elfogadta, sőt, jobban vette a dolgot, mint én.

Valaki írta előrébb, hogy esküvőkön fotózik és sok a válós párosa, mi is fotózunk, jobbak a statisztikáink, 5 év alatt (86 esküvő azt hiszem) 1 válós páros, aki újraházasodik jövőre a tervek szerint és 2 különköltözős, akik most újra együtt vannak. :D A 67%os statisztika viszont sajnos vérkomoly, szóval csak mi élünk habcukormázas kis világban a szerencsés párjainkkal.

Majd azért írd meg, hogy hogyan döntöttetek, kíváncsi lennék rá.