Mennyire volt rossz érzés hogy az esküvőd napján rossz idő volt?

Őszintén ki nem tolja le az időt? Amikor végre összeköthetem az életem azzal a férfival, akit szeretek és a kapcsolatunkat hivatalossá tesszük mindenki előtt, akkor tőlem még törpék is potyoghatnának az égből. Az esküvő a mi fogadalmunk napja. Ha esik, legalább termékeny lesz. :)

Az a baj, hogy a külsőséges dolgok a fontosak az embereknek főleg.

#20: A nagyszüleim sajnos már nem élnek így nem lehettek ott az esküvőmön és igen volt olyan rokon akinek az is kérdéses volt, hogy az utazást meg tudja-e oldani, aztán végül gyümölcsöt árult a piacon, hogy el tudjon jönni és saját készítésű ajándékot hozott. Nem volt egyébként elvárás senkitől semmi, nem azért rendeztünk lagzit, hogy bárkitől bármit kapjunk, ha nem kaptunk volna semmit, akkor is mindenkit meghívtunk volna aki ott volt, mert nekünk attól volt ünnep, hogy velük osztottuk meg.

Azért azt jelzem, hogy az amerikai blődség amit vizionálsz, az több száz éves hagyomány Magyarországon és mindig is divat volt az EGÉSZ FALUT meghívni egy-egy lagziba és még az arra járó idegeneket is kaláccsal-borral kínálni.

Értem, hogy azt hiszed, hogy igazad van, de nincs és attól, hogy leírod újra és újra még mindig nem lesz. :)

Ha így állsz hozzá akkor inkább ne házasodj.

Amúgy én szerettem volna ha aznap esik a hó...akkor nem jött össze, csak az első házassági évfordulón. De semmit nem rontott a hangulatomon, nagyon jó volt, örök emlék marad, és szeretünk nosztalgiázni is azzal a nappal kapcsolatban:)

Január 9-én esküdtünk. :) Úgy indult a nap, hogy kvázi tükörjég borította az utakat, mert akkor volt pont ónos eső, ami ráesett az előtte a héten esett hó maradékára. Persze nem is esett máskor hó télen, csak azon a héten. :D

A férjem, akkor még vőlegényem alig bírt kiállni a kocsival a garázsból. Én meg attól féltem, valaki elesik és megsérül.

Szerencsére semmi ilyen nem történt.

Elindult a készülődés, elmentünk fodrászhoz, oda már a barátaimék (egyikük volt a tanúm) jöttek értem, esett az eső. Felszalagozták és virágozták az autójukat, ami engem meglepetésként ért, mivel csak kis esküvő volt, nem nagy csinnadrattával, a mi kocsinkon is csak egy szalag volt. De ők úgy gondolták, mégiscsak ők viszik a menyasszonyt.

Már a fodrásznál jó volt a kedvem, mert a fodrászom zseniális abban, hogy jókedvet csináljon az embernek. Bár kicsit aggódtam, mert a virágot nagyon nehéz volt szilárdan rögzíteni a hajamba. Még a fotósunk is segített próbálgatni, hogy tánc közben majd ne essen ki meg szét. :D

Aztán mentünk a barátnőmékhez sminkelni, majd az esküvő helyszínére, öltözni. Kit érdekelt, hogy esik-e az eső? :) Esett egyébként. A szertartás után a kocsihoz még ki tudtam menni, de az étterembe a férjem már a karjában vitt be, hogy ne piszkolódjon teljesen össze a ruhám. :) És a továbbiakban pedig egyáltalán nem zavart, hogy esik-e vagy fúj.

Szerintem semmi lehangoló nincs abban, ha esik az eső az esküvőkor. Régen rossz, ha az időjárás határozza meg, hogy érzem magam azon a napon, és nem az emberek, akik körülvesznek, és mindenekelőtt, akivel éppen hivatalosan összekötöm az életemet. Esős esküvő is lehet szép és jó buli. Én már csak tudom. ;)

A kreatív fotózáson meg, amit már a nászút után külön csináltunk, meg lehetett fagyni. :D Viszont a képek hét nyelven beszélnek. :)