Mit tegyek, hogy ne gondoljak állandón eljegyzésre, házasságra, babára?

A nők legidegesítőbb és legszörnyűbb tulajdonsága, hogy valami meg van beszélve, de nem lehet túllépni, kattogni kell, mantrázni kell, az idegösszeomlás szélére kergetve ezzel a másikat:D

Kössél, hímezzél, fussál, kutyázzál, főzzél, biciklizzél, stb...

"legidegesítőbb és legszörnyűbb tulajdonsága, hogy valami meg van beszélve, de nem lehet túllépni"

Kedves válaszoló,

ebben egyrészt egy kicsit igazad van. Másrészt a baba pl. olyan dolog, hogy hiába tudjuk az eszünkkel, hogy majd 1-2 év múlva lesz rá alkalmas a helyzet, a babavágy nem a fejünkben dől el. Hormonok, az emberi biológia ilyen, a nőkbe beletáplálták ezt a késztetést. (Ahogy a férfi pl. egy vonzó nő láttán elég könnyen izgalomba jön. Neki meg ugye ez a "dolga". Vagy a reggeli merevedés, na azt se tudod kikapcsolni csak úgy.)

Kérdező,

szerintem tekintsd továbbra is lezártnak a témát, ne rágd a fülét a jóembernek vele. De azt senki nem tilthatja meg, hogy magadban ábrándozz az egészről... ;)

Ugyanebben a helyzetben vagyok, attól eltekintve, hogyha a barátommal maradok, az eljegyzésre is többet kell várnom, mint 1-2 év. Mikor fellángol bennem a dolog, sírok 1-2-3 napig zuhanyzás közben, meg mikor nincs itthon, megbeszélem magammal, hogy így is rengeteget tesz a barátom értem, fiatalok vagyunk, teljesen jogos , hogy megfelelő alapot kell teremtenünk ahhoz, hogy tovább léphessünk. Emellett ilyenkor intenzívebben sportolok, diétázgatok (ezzel terelem el legjobban a figyelmem). Ez az érzés néha 1-2 nap alatt elmúlik, máskor heteket-hónapokat vergődöm, de nem terhelem vele a barátom.

Neked is ezt ajánlom, mozogj sokat, élvezd a szépséged és fiatalságod amíg megteheted.

Pont így voltam, mint a kérdező és a 7. válaszoló. Szerintem egy kapcsolatot tönkre is tud tenni, ha az egyik fél folyamatosan csak rágódik valamin, és nem beszél róla a párjával, ezért hosszas tépelődés és az összes barát kifaggatása után egészen egyszerűen megmondtam a páromnak, hogy igenis szeretném, ha eggyel komolyabbra fordítanánk a kapcsolatunkat, és eljegyeznénk egymást. Nem erőszakosan, nem ultimátumot adva, csak elmondtam neki, hogy mit szeretnék, mire vágyom. Másnap el is mentünk megvenni a gyűrűket :) Igaz, én biztosan tudtam, hogy a mi kapcsolatunkba is belefér, ha a tiétekbe is, akkor -szerintem- ez egyáltalán nem kínos, és nem is kell az eljegyzés után 'rögtön' összeházasodni, és legalább egy darabig leköt, én még napokig az ujjamat nézegettem meg a gyűrűmet piszkálgattam utána, belevetettem magam az internetbe, hogy akkor hogy is működik egy esküvő megszervezése, stb... Több, mint két hónapja történt, és unalmamban még mindig menyasszonyi ruhákat, frizurákat, dekorációt nézegetek. Ha biztosak vagytok benne, hogy ezzel nem árthattok a kapcsolatotoknak, szerintem hajrá :)

23/N