Két éves kisfiammal bevonulni az esküvőn? Ő adna át Apának.

Ami még eszemmbe jutott, hogy szereti az apját nagyon, meglátja és faképnél hagy:) és jóesetben nem esik orra...

Marad a B megoldás, kerítek egy ffi ismerőst, aki elkisérget:)

Az anyukán ott se lesz az esküvőn, visszaküldte a tesómmal a meghívóját, tőle cigánykerekezhetek is, nem érdekli....

Abban mi a bohóckodás, hogy egy anya megfogja a kisfia kezét, és úgy sétálnak végig a templomon? Ott kap egy puszit a kicsi, és a nagymama szépen ölbeveszi.

Ennyi erővel az édes sziromszóró kislányos is bohockodnak?

Bocsánat, hogy nem vetettem el a gyerekünket, mert csak jegyesek voltunk, és nem szerveztem végig álmaim esküvőjét, úgy hogy azért sírva fakadtam, nem találtam a kezemben lévő fél pár zoknimat, egy esküvő nem egy zokni megkeresése....

És nem akartam azzal bohóckodni, hogy terhesen septibentepsiben összeházasodunk csak két tanuval.

Az eljegyzés után három hónappal volt egy vad éjszakánk, reggel érzékeltük, hoppsz, és, nem egy egyéjszakás kaland, dizsi után volt.

Az esküvő nem azért lesz mert gyerekünk lett, mi sem így terveztük, szeretjük egymást így is úgy is.

És azzal, hogy bevonjuk Morciurat az esküvőbe, még mindig rólunk fog szólni. Annyi a különbség, hogy már a Rólunk három főt takar....

Csak annyi, hogy nem vagyok 30éves, és már gyerekem van...

Számára nem tetszett, hogy a Párommal vagyok, Ezzel.

Szerinte a hozzám való pár az egyik exem, és valahogy nem tudja megbocsájtani, hogy elszalasztottam. Pénze volt, de hűséget nem ismer, idén csak a 23.barátnőnéllan tart.

Ez az egyik indok, hogy neheztel, nem a szerinte megfelelővel élek.

Aztán az eljegyzés, én hálátlan dög.

És a csúcs a fiam.

Levette a kezét rólam...