Esküvői meghívóba ajándék tipp, felháborító?

20-as, ebben meg az lehet a kellemetlen, ha én egy szegényebb rokon vagyok, hogy már minden a számomra megfizethető ajándékot kiválasztottak és csak azok maradtak, amiket nem engedhetek meg anyagilag. Úgy gondolom jobb, ha az ilyen ajándéklista azért nem kötelezőérvényű, tehát ha valaki inkább egy általa gondolt összeget akar adni, akkor azt is lehessen.

Ezen kívül nincs bajom vele.

"Szívesebben vennék tárgyat, mint adnék pénzt."

Ez mind érthető is, szerintem mindenki így van vele. A gond az, hogy van egy csomó kisebb összegű tipikus nászajándék, mint pl mindenféle konyhai cucc. Ebből honnan fogod tudni, hogy melyik van, vagy nincs nekik? Tipikus nászajándék-bontogatós jelenet: "óóó, még egy cseréptáááál".

Ahogy említettem, mi utaltunk rá, hogy pénzt szeretnénk, de így is lett két készlet jénai tálunk, meg úgy tíz bögrénk. Ezek mind ott állnak az asszony szüleinél, mert nem tudjuk a panelban hová tenni, egyébként meg mindkettőből volt már előtte is elég. Ha most mindenki ajándékot hozott volna...

Persze, erre megoldás, ha megkérdezed, hogy jó lesz e ez, vagy az. Csakhogy itt meg az a gond, hogy ha nem jó, akkor kitalálsz mást, amit megint meg fogsz kérdezni, míg azt nem mondják, hogy az a tuti. Na ezt akkor szorozd fel annyival, amennyi vendég jön, valószínűleg ennyiszer kellene a párnak pironkodva utalni rá, hogy ne haragudj, de szar az ötleted.

Az ajándéklista ugyan elviekben megoldaná ezt a problémát, de szül egy csomó másikat helyette. Ahogy korábban is említették, az anyagi helyzetnek megfelelően kell választani, de mi van, ha már nem maradt ilyen tétel. Ekkor mondjuk össze lehet fogni másokkal, de ez akkor is plusz macera. Ráadásul oké, nem lesz öt mikró, viszont cserébe lehet, hogy épp egy olyan mikró lesz, ami neked semmi pénzért nem kéne (jó, mondjuk pont a mikró majdnem mindegy, de legyen akkor mosógép, vagy ágynemű, vagy akármi). A pénzben az a jó, hogy a lehető legkisebb fáradsággal jár mindkét félnek, és a pár nyugodtan költheti olyasmira, amit szeretne.

A mi esetünket nézve mi már három éve együtt éltünk a nejemmel, mire összeházasodtunk. A konyhánkba, ágyunkba, stb megvettünk már szinte mindent, amire szükségünk volt, más egyebet nem is nagyon tudtunk volna hová tenni. Ellenben éppen saját lakást szerettünk volna venni, amire minden pénznek megvolt a helye. A vendégek által adott borítékok minden forintja erre ment el. Ha ajándékokat kaptunk volna, akkor lenne egy halom felesleges cuccunk, de nem lenne lakásunk.

Ha én lakodalomba mennék, az lenne a célom, hogy a párnak megfelelő ajándékot vigyek, nem az, hogy az én értékrendemnek megfelelőt. Ha ők azt mondják, hogy a pénznek vennék a legnagyobb hasznát, akkor én pénzt adok és kész. Ha veszek valami ajándékot, ami nekik nem kell, akkor azt a pénzt ki is hajíthattam volna az ablakon. Ennél sokkal jobb, ha odaadom nekik, és megsegítem az életüket ezzel. Szerintem ez fontosabb annál, minthogy én mit szeretnék.

Nem tudom, Mo.-n hogy működik az ajándéklista, de az amerikai filmes tapasztalatom és a logika azt mondja, hogy pl. bemegyek a Kikába, leadok egy listát ott egy embernek, megjelölve rajta, hogy kell nekem ez a lila tál, ez és ez a kódja, meg ez a rongyszőnyeg sárgában, ennek ez a kódja, stb.

Nem úgy van, hogy összekörmölök egy listát, hogy "mikró".

Alapvetően jópofa ötlet ez a boltos lista, de akkor már ott tartunk, hogy ugyanúgy pénzt kértünk, csak éppen a vendégnek még el is kell menni megvenni, majd odacipelni nekünk.

Szerintem ez gázabb, mint pénzt kérni, legalábbis vendégként engem kifejezetten szarul érintene, ha ennyire megszabnák, mit vegyek. Akkor inkább odaadom a pénzt, és azt csinálnak amit akarnak, nem kellek én ehhez.

A nagy összegű tételre - lakásra - gyűjtés problémáját pedig ugyanúgy nem oldja meg.

Szerintem akinek pénzre van szüksége, kérjen pénzt, mert mindenki akkor jár jól, ha a pár arra költi, amire ő akarja. Persze a meghívóba nem írnám bele, mert nem oda tartozik.

Engem vendégként meg nagyon jól érintene, ha nem kellene pénzt adnom. Az olyan megalázó mindenkinek.

Inkább veszek valamit 20 ezerért, mint adjak egy tízest.

Az a furcsa, hogy a ballagási pénz körül sosem éreztem ekkora forrongást. Még senkitől sem hallottam, hogy megalázó lenne pénzt vinni ballagásra. Persze lehet, csak én nem figyeltem, nem tudom. Mindenesetre számomra kínai, hogy mi ebben a megalázó, de persze, nem vagyunk egyformák.

Mindazontáltal, megalázónak érezzük vagy sem, szerintem fontos lenne megválaszolni, mi a fontos: az, hogy a pár örüljön, vagy a saját önérzetünk. Ha a párnak pénzre van szüksége, de én ezt megalázónak érzem, és olyan dolgot veszek a pénzemen, ami nekik nem kell, akkor mindenki veszít. Az ifjú pár kap valamit, aminek nem örül, én meg kihajítottam a pénzem az ablakon. Mindezt azért, mert megalázónak éreztem odaadni.

Nézd, az én esetemet leírtam korábban: lakásvásárlásra adtuk a fejünket, kellett a pénz, tipikus nászajándékokra viszont semmi szükségünk nem volt. Én fordított esetben örömmel adnék pénzt a párnak, és örömmel töltene el, hogy segíthettem a fészekrakásban, cseppet sem érezném megalázónak.

Nyilván mindenki azt hozott, amihez kedve volt (ha volt kedve hozni bármit is), nem ezért lettek meghívva. Volt sajét készítésű festmény, erotikus társasjáték, saját készítésű íj, és hasonló SZEMÉLYES ajándékok, amiknek kimondhatatlanul örültünk. Mi csak annyit sugalltunk (csakis ha rákérdeztek), hogy ha a kedves vendég szeretne súlyos ezreseket költeni valami lakberendezési csodára, esetleg fontolja meg, nem volna e kedve inkább a berendezendő lakhoz hozzájárulni az erre szánt összeggel, mert az lenne a következő lépés.

Részben ennek köszönhetően tudtunk venni magunknak egy saját lakást, amire sokkal kisebb esélyünk lett volna, ha a vendégek megalázónak érzik ezt a kérést. Szerintem a legkirályabb nászajándékot kaptuk tőlük: hatalmas segítséget a családos életünk megalapozásához. Persze, ellenkező esetben most lehetne mindenféle robotgépünk, kenyérsütőnk, kenyérpirítónk, étkészletünk, törölközőnk, pohárkészletünk és hasonlók, amik ott állnának anyósomnál a pincében, mert semmi szükségünk rá, és nem is tudtuk volna hová rakni az egyszobás albérletben.

A ballagási pénz tök más. Kitől kapsz ballagásra pénzt? Szülők, nagyszülők, rokonok, nagybácsik, nagynénik, keresztszülők, idősebb rokonok. A barátnőmtől, akivel együtt ballagok, nem kaptam pénzt. A húgomtól nem kaptam pénzt. Az unokatesóimtól nem kaptam pénzt. A kollégáktól - itt most osztálytársak - nem kaptam pénzt.

Ők se tőlem.

Egyszerűen számomra megalázó adni és kapni is barátoktól. Együtt nőttünk fel, együtt voltunk csórók, együtt kutattuk a suli folyosókat 10-20 forintosok után, hogy vegyünk egy zacskó chips-t.

Valahogy idősebbtől lefele adni a pénzt a fiatalnak normális. De baráti társaságban összedobni a pénzt az egyik barátnak annyira furcsa. És mi van, hogy ha egy baráti társaságban vannak olyanok, akik házasodnak, és vannak olyanok, akik soha nem fognak? Azoknak adjak csak úgy pénzt vigaszból?

Az esküvői pénz fura. De most belegondoltam: ha szülinapra kérnének a barátaim pénzt, adnék. Mert szülinapja mindenkinek van. Esküvője nem. Így felborul valamilyen dinamika. A barátságokban mindenki egyenlő.