Kinek a feladata az esküvőt finanszírozni?

Nézd, szerintem az, hogy ki fizeti az esküvőt, ma már nem annyira szokás, hanem pénz kérdése. Az én ismerősi körömben olyan párok esetén fizette 100%-ban az esküvőt a család, ahol nem okozott ez anyagi problémát. Én tavaly mentem férjhez, és teljes egészében mi ketten fizettük, mert a szülök az eljegyzés után megmondták, hogy sajnos nem tudnak segíteni. Így addig nyújtózkodtunk, amíg a takarónk ért. Cserébe legalább mindenről ketten döntöttünk csak, mindenki másnak csak tanácsa lehetett. Ha a helyedben lennék, és elmondanám a szüleimnek, hogy eldöntöttük, hogy összeházasodunk (persze miután igent mondtál a barátodnak), de mivel nincs sok pénzünk, csak kevés embert tudunk meghívni.Például a legszűkebb családot, mondjuk 10-15 embert. És ha erre azt mondják, hogy nagyobb vendégsereg kellene, akkor már lehet azt mondani nekik, hogy anya-apa, erre nincs pénzünk, ha esetleg tudtok segíteni, lehetünk többen, de mi ketten ezt nem tudjuk finanszírozni. Aztán erre majd mondanak valamit. Azt vettem ki a szavaidból, hogy nem is neked fontos annyira a sok vendég, inkább a családodnak. Hát akkor segítsenek. Szerintem két esetben van gond. 1. ha te magad is nagy esküvőt akarsz, csak épp pénz nincs rá, és a kis esküvővel nem éred be. Hát ez pech, mert tényleg nem illik odaállni a szülők elé, hogy nagy lagzit akarok, légyszi finanszírozzátok. 2. ha egyáltalán semennyi pénzetek sincs, még egy kis esküvőre se. Ekkor viszont még spórolni kell.

Ne azon gondolkozz szerintem kinek a feladata a finanszírozás, hanem cselekedj! De az nagyon unszimpatikus lenne szerintem, ha nagy költségvetésű, sok vendéges lagzit akarsz úgy, hogy te magad csak tartod a markod. Lehet, hogy nem szimpi a válaszom, de nem rossz szándékból írtam, tényleg. Csak próbálok objektív lenni.

A családi szokásoktól és anyagi helyzettől függ. Igazából itt hiába kérdezed egy csomóan leírják majd neked, hogy azé, aki házasodik, meg nem lenne pofájuk és hogy lehet úgy tükörbe nézni stb. holott lehet, hogy a ti szüleitek meg akkor nem tudnának tükörbe nézni, ha magatoknak fizetnétek.

Nálunk is az a szokás, hogy a szülők állják. (Férjeméknél nem, de mondjuk apámat az se érdekelte volna, ha az egészet ő fizeti egymagában, a testvérei is magukban fizették a fiaik esküvőjét, mert olyan lányt vettek el, ahogy a lány családja nem tudott érdemben beszállni. Senki nem akadt fent ezen, természetesnek tartották, hogy ők állják, mert van rá.)

Viszont mikor mi úgy döntöttünk, hogy márpedig házasodunk apukám csőd közelben volt, így nem tudta állni, meg végül is beszállni sem tudott. Mi attól megtartottuk, mert nem akartunk várni. Lehet, hogy sokaknak elképzelhetetlen, de borzasztóan zavarta, hogy magunknak fizetjük, az esküvőn még sírt is, mert számára az a szokás, természetes, hogy a szülő(k) állja('k).

Mikor helyrejött anyagilag akkor meg az új lakásunkat jó részt ő rendezte be, amolyan utólagos ajándékként és így valamelyest megnyugodott.

Én nem tudom ezen mi olyan hihetetlen meg elképzelhetetlen, meg a szülők kihasználásának meg lehúzásának adják itt elő. Komolyan nem tudják egyesek elképzelni, hogy van ahol ez a szokás és a normális, hogy ha a szülőnek telik rá, akkor ő állja és örömmel teszi?

Ahol a szülők állják sehol nem kell őket kényszeríteni, mert nem is lehet. Egyszerűen mint felnőtt emberek úgy látják jónak, hogy fizetik a gyerekeik esküvőjét. Nem tudom ebbe másoknak miért kell beleszólni, úgy csinálnak, mintha az ő pénztárcájukból vennék ki a rávalót.