Amikor megházasodtatok már "önállóak" voltatok?

A családunkban többféle megoldás is volt, bár én azzal értek egyet, ha valaki a saját lábára tud állni. 3 évig a szüleinknél laktunk, utána 2 évre külön költöztünk, mielőtt összeházasodtunk. Azóta is ugyanott lakunk.

A húgom már külön lakik, de az esküvő után költöztek össze (a lagziból együtt mentek haza a férjével), a szülők fizették az esküvőt, most is besegítenek nekik. Egyetem alatt házasodtak.

Nekem nem menne. Eleve nem tartom jó ötletnek a szüleim pénzéből élni, vagy velük fizettetni az esküvőt (a szüleink nem túl pénzesek, az átlag alatt élnek picivel, kölcsönökkel,...), de azt főleg nem, hogy együttélés nélkül házasodjon valaki. Különbözőek vagyunk, drukkolok nekik. Ettől függetlenül nem szimpatikus a "hozzáállás".

Mikor összejöttünk a férjemmel 24 éves voltam, ő majdnem 21. Mindketten családdal laktunk. Én anyámmal és a testvéremmel vidéken, családi házban, ő az anyjával, és a húgával a fővárosban, egy 2 szobás lakásban.

Az első évfordulónk előtt kicsivel, a suli befejezése után közevetlenül elkezdtünk munkát keresni, összeköltöztünk, és 6 hónapra rá össze is házasodtunk. Mi fizettünk az esküvőnket.

Itt élünk vidéken a családi ház egyik részében. Teljesen leválasztva belülről anyuéktól, külön bejárattal. Édesanyám kérte azt, hogyha nem probléma, akkor jöjjünk ide, mert egyedül kettejüknek ez a ház túl nagy, és nem lenne kihasználva. (a mi részünk: terasz, konyha, nappali, fürdő, hálószoba/ az övék konyha,fürdő és 2 hálószoba)

Így a rezsi feleződik, ami nyáron 10-20 ezer ft körül van, télen max 30 ezer. Ők is, mi is jobban járunk.

Kaját és a többi dolgot magunknak vesszük természetesen. Egyáltalán nincs semmilyen veszekedés, szeretik a férjemet, nincs semmi gond. Amúgy sem sűrűn futunk össze velük, mert nem zaklatjuk egymást. Mindenki él önállóan és kész. Nem zavarjuk egymást feleslegesen. Olyan mintha itt sem lennének. Gyereket nem tervezünk. Ha netán mégis lenne, be lehet építeni a hatalmas padlásteret.

A férjem nővére és annak férje az anyóshoz költöztek be, az egyik szobába 1 gyerekkel egy 2 szobás lakásba. Ott nem volt leválasztás, külön lakrész, csak 1 szoba. Anyós annyira nem tudta elviselni őket, hogy alig 1 év után mondta hogy költözzenek el. Könyörögni kellett hogy fizessék ki a rezsi felét, mindig megették anyósom meg a kisebbik sógornőm kajáit, de mást nem vettek helyette, és a sajátjukból nem adtak...ilyenek.

Most a lány nagymamájánál laknak. Az egy 3 szobás lakás.

Na így, leválasztás nélkül mi sem költöztünk volna össze anyámékkal.