A hacacáré mentes esküvő nem is "igazi"?

A szertartás az "igazi" esküvő.

A hacacáré pedig csak a körítés.

Többnyire nem elvárás, csak a nő akar álomesküvőt.

Ezzel nincs is baj, ha meg van rá az anyagi fedezet, és nem erre spórolnak éveken keresztül. Ahelyett,hogy fontosabb dolgokra költenék a pénzüket. Vagy azzal, aki elvárja, hogy a vendégek kifizessék a vacsora árát.

Az ilyen lakodalomba a vendégek többsége nem szívesen megy, mert megterhelő nekik ennyi pénzt kifizetni egy vacsorára. De minden párnak joga, hogy eldöntse, milyen esküvőt akar. Ha csak két tanúsat, akkor azt, ha hacacárét akar, akkor azt.

Mindenkinek za az esküvő az igazi, amit tart..

Nekünk nagy volt, pedig elgondolkodtunk a 2 tanúson is, de végül az a mondás, avgy idézet győzött meg, hogy " inkább azt bánd meg, hogy megtetted, mint azt, hogy nem"

Nem bantuk meg, sok munka, és valljuk be pénz sem kevés amit er szántunk, de nekünk meg volt rá,plusz a szülők is támogatták, mindentípusú erőforrás tekintetében, főleg a munkaerő.

Egy farmeres esküvőt "leszólom", csak azért, mert a szülinapomat ünnepelve sem farmerben vagyok :)

Adjam meg a tiszteletet egy ilyen eseménynek, ha 4 en vagyunk akkor is. Ha formaság is, ennyire nem fontos?

De ez csak vélemény, aki pedig úgy házasodik azt nem hiszem,mhogy érdekli..

Engem sem érdekel, hogy ki mit gondol arról, mi ogy csináltuk( max a meghívottak gondolatai) mert enkünk így volt jó, mindenkinek nem lehet mwgfelelni. Egybként magnknak szerveztük, és prőbáltunk jő vendéglátók lenni

Voltam egy-két esküvőn,láttam sok ismerősöm esküvői videóját,képeit és azt kell mondanom,hogy a 80%-a nagyon erőltetett volt. Az ifjú pár savanyú képet vágott,alig mosolyogtak,a táncokat/koreográfiákat észrevehetően nem élvezték stb.,de ha nekik ezt kellett,hát egészségükre!

Én se biztos,hogy élvezném. Egyszerűen nem vagyok az a típus,aki akár egy esküvő erejéig is a középpontban van.

Ha netán még is meglesz az a bizonyos nagy nap,akkor tanúkkal anyakönyveztetőnél tesszük és utána a szűk családdal egy vacsival összeröffenünk,mint egy szülinapnál. Nekem ennyi bőven elég. 8,5 év után 2 gyerekkel ennél többre nem vágyom. Ahogy írtad,ez már csak a formaság lenne :)

Ki milyen esküvőre vágyik...

De azért jó esetben felnőtt emberekről van szó, ha már házasodnak, tehát nem ártana ha eljutna az agyukig, hogy az ő esküvőjük, és olyannak rendezik meg amilyenre ők akarják, és nem a rokonok véleménye számít. És ha megsértődnek? Magánügy... Annyival kevesebb ember kajáját kell fizetni:) Aki annyira ostoba hogy ilyesmin megsértődik, az meg is érdemli hogy a végén meg se legyen hívva.

Szerintem meg lehet találni a farmeres kéttanús, és a rongyrázós 150-200 fős lagzis esküvő között is a középutat.

Ha valaki farmerban megy az esküvőjére 2 tanúval, az legyen az ő dolga, mi azért ennél igényesebbek voltunk, és az esküvőnket ennél nagyobb dolognak tartottuk.

Viszont soha nem volt álmom se a szaloncukor ruha, se a fele vendégsereget nem is ismerem/minden jöttmentet meghívok típusú lagzi, ahogy a férjemnek sem.

Mert azért valljuk be őszintén: elég nevetséges olyan rokonokat is meghívni akiket évente ha 1-2x lát az ember...de ha valakinek ez a vágya, tegye, csak teremtse meg maga a rá valót és ne a szüleitől várja például.

Én kosztümben a kedvenc virágomból készíttetett csokorral, a férjem öltönyben jelent meg a polgári szertartáson, 15 vendég társaságában (legszűkebb család és legszűkebb baráti kör). Utána egy ebéd volt étteremben, ahol mindenki azt rendelt amit akart, és 4db profi cukrász által készített torta. 94 ezer forintból kihoztuk az egészet. Szóval nem dobtunk ki milliókat az ablakon, de nem is farmeros kéttanús esküvő volt.

Sokkal hangulatosabb volt nekünk így, egy kicsi esküvő. Nem bántuk meg, és nem is fogjuk elfelejteni soha:)

Szóval nem igaz, hogy ha nincs hatalmas buli, az nem az igazi.

Szeretnék a szülők/nagyszülők/rokonok sokszor rákényszeríteni a fiatal párra az elképzeléseiket, vagy mert őket anno így eskették, vagy mert háború stb. miatt az övéken nem volt erre-arra pénz... sok oka lehet.

Én nem szeretnék nagy banzájt csapni, jó okom van rá.

A párom báttya próbált először "udvarolni" nekem, egy félbolond, maffiózó életet élő, már 24 évesen kiélt arcú úriember. Amolyan család fekete báránya. Aztán megismertem az öccsét, a szöges ellentétét, helyes, kedves, jólelkű, normális fiút. A kedves bátty azóta sem békélt meg, párhónaponta passzióból életveszélyesen megfenyeget minket.

Az apjuk egy mogorva, aszociális személy, akiből a szevasz és viszlát-on kívűl nem lehet kihúzni 1 szót sem.

Anyuka kínosan próbálja oldani a feszkót, mindenféle lényegtelen dologról fecseg, ha kell ha nem. Az én szüleim értelmiségiek (sznobok), mindig éreztetik a párommal hogy jó hogy van, de miért nem az angol királyi családba tartozik (mérhetetlenül elfogultak azzal szemben, szerintük milyen illető járna nekem - senki se tudna ennek megfelelni).

A párom nagyanyja ateista és folyton bántja, gyűlöli a vallásos embereket. Az én nagyanyám meg vakbuzgó keresztény, aki magát a sátánt is megpróbálná megtéríteni. Az öcsém mindenkire ráerőszakolni a tudományos baromságait, mindenki szvaába vág akkor is, ha az senkit nem érdekel.

Képzeljétek el akkor mi lenne, ha összeeresztenénk őket.

A szép ruha: világ életemben sportcipőben és lezser cuccokban futottam/úsztam/kerékpároztam. 3 centinél magasabb sarkú cipőben már hasra esek. Biztos álmaim netovábbja hacsóknak öltözve botladozni. Egy fru-frut nem bírok elviselni az arcomban, nem valami anyagdarabot, ami mögül ki sem látok.

voltam más esküvőkön... ez a csókot, csókot -bunkóság, meg a lopjuk el a menyasszony cipőjét és fizettessük ki a tízszeresét... és a többi... nekem olyan visszamaradott, fogyatékos nyomiságnak tűnnek. nincs humorérzékem és nem érzem át, mitől jó is ez.

A templomi esküdözés sem vonz igazán.

Mi rossz van abban, hogy egy szolid, de szép kis nyári ruhában, egy kellemes helyen 2 tanú jelenlétében aláírnám azt a házasságlevelet, ebédelnénk egy étteremben, aztán nászút? Csak mert valakinek nem tetszik... ez két ember napja, nem szabad hagyni, hogy beleszóljanak. Az a fontos, a szép gesztus, hogy a másik azt mondja "veled akarok élni és ezt nyomatékosítom itt papíron is, a nevemet viselheted és így tudhatja a világ is, hogy köztük egy komoly kötelék van". ennyi és semmi több.

1-es, nem vagyunk egyformák.

Én minden nagy lagziban szenvedtem. És idő kellett hozzá, mire annyira megértem, hogy vissza tudjam utasítani a hasonló meghívásokat, és magasról tegyek rá, ha ezért bárki is megsértődik.

Ezért volt az én esküvőm 12 személyes szűkkörű vacsora, 8-tól 11-ig. A meghívón is ez állt.

Én is sokszor találkoztam ezzel... Majdnem lefújtam az egész felhatást, a vőlegényem győzött meg, hogy ő szeretné az esküvőt és a lagzit is.

A vendéglistától kezdve a menüig és a zenekarig MINDENBEN az a cél, hogy a vendégeket szórakoztassuk. Mert az anyós-és apósjelöltem szerint ez a lényeg. Nem az, hogy ez a pár nagy napja. Mindezt úgy, hogy saját magunknak fizetjük az egészet és nem azt mondtuk, hogy vega kaja lesz, vagy alkoholmentes, vagy kizárólag disznó, ..., ...

A "mit fog szólni a" és az "unokatesót meg kell hívni" (mi nem voltunk ott náluk, nem is ismerem őket, pedig 6 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel - a másodunokatesót, akit ismerek, szívesen látnék), "de igenis jobb lenne egy nagy zenekar", ..., ... galambokat kéne röptetni, miközben a családban nálunk többen madárfóbiások.

Már amikor elkezdődött, azt mondtam, hogy ezt nem akarom végigjátszani az esküvőmön, lazán szeretném megszervezni, azt szeretnék enni, amit én is szeretek, olyan zenét, amitől nem kergetnek ki a világból (nem akarok mulatóst) és le a galambokkal. Láttam, hogy szélmalomharc. Mondtam a vőlegényemnek, hogy ez nem ellene szól, de nem szeretnék lagzit, szervezzük meg anélkül a szertartásokat és tudjuk le egy vacsorával, ha nagyon szeretne valamit. Ő azt mondta, hogy szeretné és ne aggódjak, úgy intézzük és szervezzük, ahogy szeretnénk, maximum meghallgatjuk a szüleit és elmondjuk, hogy nem így lesz.

Bekeményítettem és 1-2 addig számomra is túl durva dologgal még megspékeltem az esküvőt (amire vágytam, de azt gondoltam, hogy túl "erős" lenne a násznépnek, pl. színes esküvői ruha) és olyan esküvőt szervezünk a saját pénzünkből, amilyet én és a vőlegényem szeretnénk. (Ha így sem úgy sem tudok megfelelni az elvárásoknak, akkor minek aggódjak rajta, hogy mit szólnak egy vörös ruhához?) Említettem még a vőlegényem szüleinek, hogy ne merjenek meglepetéssel odaállítani, mert nem jó ötlet. (A galambok kitelnének tőlük.)

Miután bejelentettem a meredekebb elképzeléseket is az esküvőről és láttam, hogy lefehéredtek, azóta csend van a menüről és a zenekarról. Nekem már nem is merik mondani, ha valami nem tetszik nekik, a vőlegényem pedig engem szeretne aznap elvenni és nem a rokonságot mulattatni.

És itt nem arról van szó, hogy nem lesz jó a zene. Még csak nem is lesz meredek, retro és világzene lesz az elmúlt 30 évből, csak nem mulatós. A kaja sem extra, csak nem egy bálteremben. Még csak szűk sem lesz, csak nem az, amit ők elképzeltek.

Kezdenek lenyugodni a kedélyek, még van jópár hónap az esküvőig, a ruhámat megvettem, a helyet lefoglaltuk.