Sogornom nagyon megbantott. Mit tegyek, hogy ne erdekeljen es folytassam a szervezest a nelkul, hogy eszembe jutna?

Jovendobli sogornom elej eros szemelyiseg, odamondos. En nem, es bizonyos helyzhetekben nem is tudom kezelni a viselkedeset. Megmondtuk neki, hogy hanyadikan lesz az eskuvo. "Nem, nem azt at kell tenni, mert neki aznap ceges bulija van, ami nagyon fontos." Parommal kerdeztuk, hogy de gondolom az eskuvo bizonyara fontosabb neki. "Hat fontos, csak...nem tudom, ha nem rakjatok at, akkor en nem tudok elmenni, bocs." Hivatkozott tobbek kozott arra, hogy taplok vagyunk, mert nem beszeltuk meg vele, hogy hanyadikan lesz, es taplok vagyunk azert is, mert nem vagyunk tekintettek az o programjara. Ekjott az a ritka pillanat, amikor en is megemeltem a hangom, mondvan, hogy gusztustalan, hogy egy ceges sutogetes fontosabb neki, mint az occse eskuvoje,jobb is ha nem jon el stb. Kesobb ebben a beszelgetesben el kezdett turkalni a zsebunkben, hogy minek koltunk annyit amennyit, hogy biztos en miattam, mert mindig a lanyok akarnak nagy eskuvot, hogy ne siessunk, mert meg nem is ismer engem annyira(a sogornom engem). Gondolom ezekre rajatszhat az is,hogy nem reg dobta ki az exe. Ez utan grimaszokat vagva hadonaszva szidta a templomot meg a lagzi helyszint, hogy de sz.r meg nagyzolunk stb, mikozben a varoshazan is de szep eskuvot lehetne stb. A bajos az egeszben az, hogy o lenne az egyik koszoruslany is. En lelptem ebbol a vitabol, fel orara ra irt egy smst, hogy sajnalja, termeszetesen eljon, segit amiben akarom. Mondtam neki, hogy vannak szituk, amikor jobb lenne csondben maradni marcsak udvariassagbol is, mert en is tamogatnam akarmibe is fog bele. "Fogadj el igy, ami szivemen a szamon, nem fogom visszafojtani a gondolataimat, csak, hogy ne bantsak meg senkit." Bar az egesz csalad egyet ert abban, hogy most hallgatnia kellet vna, tovabbra is koti ez ebet a karohoz, ezert mondtam neki, hogy inkabb ne segitsen semmiben, mert jokedvu szeretnek lenni, mind a szervezes alatt, mind az nagy napon. Mondtam neki, hogy en meg azok koze a naiv emberek koze tartozom, akiknek fontos a csaladi beke es az osszetartas, akik nem egymas mellett ulve a telefonjaikat nyomkodjak(pedig 26 vagyok es nekem is okostelefonom van). akiknek fontos az, hogy a csalad osszeuljon es egyutt vacsorazzon vagy akinel magatol ertodo, hogy orulunk a masik oromenek, es nem akarjuk azt tonkretenni. Erre annyi volt a valasz, hogy gondoljam at azt amit irtam...A paromnak is nagyon rosszul esett, hogy a sajat testvere kepes lett volna lemondani az eskuvojet, mert forditott esetben o is lemondott volna barmit ha a tesoja hazasodik(gondolkodas nelkul). Tudom, hogy gyerekes, es le kene carnom, de annyira idegesit meg mindig, hogy legszivesebben osszetornek valamit. Mi a velemenyetek?