Honnan tudtátok, hogy a párotok az igazi, akivel leélitek az életetek?

Én sem éltem még le az egész életemet, mégis érzem...több okból is.

1. Megérzés. OLyan, amilyen előtte még soha nem volt egy pasival kapcsolatban sem.

2. Szerelmes lettem, ami szintén első alkalom az életemben.

3. A kapcsolatunk legelejétől nagyon harmonikus volt, és egészen más mint a többi kapcsolatom korábban.

4. Ez 18as karika: de azért leírom. Ő az egyetlen férfi, akivel orgazmusom van/volt. Soha senki mással nem volt. Pedig volt előtte majd 1 éves kapcsolatom is...és mégsem.

Megérzés :)

Nah meg 5 év után is szerelmes vagyok, az azért csak jelent valamit :D

Mi 7 éve vagyunk együtt.

Volt már mindenféle, jóban-rosszban...tini szerelemnek indult, aztán több lett belőle, egyszer csak azt vettük észre, hogy túl vagyunk az eljegyzésen, közben sok dolog történt.

Én onnan gondolom, hogy Ő az, akivel leéélném az életemet, hogy még mindig meg tud nevettetni, mindig, sokszor, hiányozna, ha nem így lenne. Szükségem van a simogatására (mindig simogatja az arcomat lefekvés előtt, ez megnyugtat). Bármikor számíthatok rá. Fontos vagyok neki, megbízom benne. Ez elég is nekem.

Mi még "gyerekciőben" járunk, 4 éve vagyunk együtt. Mind a ketten elég nehéz élethelyzetben kerültünk egymás mellé. Sok volt a probléma (nem egymással), amit meg kellett oldani, de ezek ellenére is együtt maradtunk. Most, hogy "nyugi" van, ki tudjuk élvezni egymás társaságát és még mindig jó a másikkal lenni. Úgy éreztük, hogy ha a problémák ellenére is együtt tudtunk maradni, akkor nem lehet nagy baj a későbbiekben sem.

2 éve együtt élünk, sokkal felhőtlenebb, mint bárki mással korábban.

Jövőre esküvő :)

Még össze se jöttünk, mikor már tudtam, hogy mi ketten összetartozunk. Ezt nehéz leírni, hogy mit éreztem (és érzek még ma is), egyszerűen csak TUDOM, hogy nekünk együtt kell lennünk - és az ebből a szempontból mindegy is volt, hogy összejövünk vagy barátok leszünk vagy pontosan hogyan is leszünk egyek.

Aztán berúgtunk, összejöttünk, beleszerettem, ezért most már az sem mindegy, hogy milyen módon vagyunk együtt.

Még nem éltük le együtt az életünket, de nekem egyértelmű, hogy így lesz. És ha mégsem, az rosszabb lenne egy szakításnál, mert nemcsak a szerelmemet veszíteném el, hanem fölbomlana ez a misztikus egység, amiről beszéltem.

Nekem van egy mondásom is erre.Amikor mindketten szar passzban vagytok,de másnap ránézel és azt érzed neked akkor is ő kell és ő részéről viszont,na akkor az az igazi.Sztem az a lényeg hogy a szar helyzeteket hogy tudjátok kezelni.Boldognak lenni egymással könnyű! :) Egyébként Popper Péternek van egy elgondolkodtató idézete:

'Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.'