Katolikus vagyok, lehet úgy templomban az esküvőm, hogy nem voltam első áldozó és első gyermekünket várjuk? 24/L

Igen, abban hiszek, hogy a templomban (sőt, ha a pap kijönne az erdőbe, akkor az ég alatt :) ) kötött házasság, vagyis Isten színe előtt kötve felbonthatatlan.

Sőt, abban is hiszek, hogy van egy feljebblevő erő, ami részben irányítja az életünket, akit a mi kultúránkban Istennek hívnak.

Viszont bizonyos katolikus valláshoz tartozó rituálékat nem tudok, és nem is akarok elfogadni (pl. gyónás) Épp ezért is nem tartom magam vallásosnak.

Én végigjártam mindent. Kewresztelkedés, elsőáldozó, bérmálkozás.

A férjem csak meg van keresztelkedve.

Minket nem akartak összeadni, úgy, hogy a párom csak meg van keresztelve. Végig kellett volna járnia neki is az utat, elsőáldozás, bérmálkozás... Mindez hittanra járással és ezek után még 3 hónapos jegyesoktatással. (itt nincs választék, egy pap van, nem mehettünk volna máshoz). Mindez fél évig is eltartott volna, és mivel már útban volt az egyébként tervezett babánk, így lemondtunk a templomi esküvőről (egyébként is csak az én családomnak lett volna fontos)

Szerintem simán lehet. Nem kell itt ezen hisztizni. Nagyon sokan vannak akik nem az egyházban hisznek, hanem Istenben, ez pedig Istenről és az előtte tett esküről szól, nem pedig arról, hogy emberek által hozott szabályoknak megfelel-e az adott pár. Ennyi erővel mindenki képmutató aki akár csak fantáziált arról, hogy lefekszik egy másik emberrel az esküvő előtt.

Sok boldogságot kívánok! :)

Néhány válaszon kicsit kiakadtam... tényleg bűn lenne, ha a menyasszony terhes? Az egyház a legnagyobb tömeget képviselni az abortusz ellen, akkor mégis miért lenne bűn ha megtartja és szeretetben felneveli a gyerek apjával (mert gondolom hozzá megy férjhez). Annyi képmutató ember van, hogy az hihetetlen.

Az első áldozás miatt lehet, hogy lesz olyan pap, aki nem adna össze titeket, de lehet hogy csak valami felkészítőre kell járnotok. Amúgy vallásos vagy? Mármint hiszel Istenben?

Azért fájt néhány válasz, mert én is terhes vagyok, lehet sikerül még terhesen hozzámennem az apjához, de lehet majd csak születés után. Ettől függetlenül nekem fontos a templomi esküvő, volt elsőáldozásom, bérmálásom, óvodától középiskola végéig katolikus intézménybe jártam, hiszek Istenben, nem hiszem, hogy szégyenleni kéne a gyerek miatt magam, ha templomban házasodok. Szégyellje magát inkább az, aki életében templom közelében se volt, de kell neki ott az esküvő, mert jól néz ki ahogy besétál az uszályos ruhájában...

ÉS elnézést kérek azért, mert magamra vettem ezt a kérdést, csak tényleg megdöbbentett 1-2 válasz.

18.

"Én nem vagyok vallásos, de hiszek. Szeretnék templomi esküvőt, de olyan vallás nincs, amiben én hiszek. Így nem lesz. Én kényelmetlenül érezném magam.

De van olyan, hogy XY meg van keresztelve és ennyi, mert a család a többit már nem tartotta fontosnak, és ő jobban hisz mégis, mit a szülei és nagyszülei együttvéve. Akkor végül is miért ne lehetne templomi esküvője, ha szeretné? Ha megtalálta azt a partnert, akivel ugyanúgy szeretnék?"

A válaszod első részével teljesen egyetértek, így kellene mindenkinek hozzáállnia.

A második részt viszont nem tudom elfogadni. Mert ha jobban hisz, mint a szülei és nagyszülei együttvéve, akkor lett volna elsőáldozó, bérmálkozó, járna rendszeresen templomba. És igen, akkor lehetne templomi esküvője is. De így, hogy csak hisz VALAMIBEN, nem érzem, hogy neki kellene templomban esküdnie.

Ismétlem: ne csináljunk színházat meg cirkuszt a templomból. Mert mondjuk nekem pl. nagyon tetszik a zsidó esküvői szertartás, de nem vagyok zsidó, így biztos nem fogok zsinagógába menni a nagy napon.

És igen, sért, hogy mások csak díszletnek tekintik azt, amiben én hiszek. Én soha életemben nem akartam senkit megtéríteni, most sem szándékozom, ugyanis tisztelem mások szabad akaratát. De azt nem lehet tiszteletben tartani, hogy más komolyan veszi a vallást?

Nem akadály egyik sem, elég, ha meg vagy keresztelve. Elsőáldozás, gyónás csak akkor szükséges, ha nászmisés esketés van és szeretnél áldozni is.

A gyermekvárás sem akadály, az Egyház szemében fontosabb az, hogy ha már jön úgyis a gyerek, akkor rendezett családi körülmények között szülessen, aminek az egyik alapja, hogy a szülők össze vannak házasodva.

Esetleg ha elmennél a paphoz és megkérdeznéd?

A párod milyen vallású? Ő is katolikus?

Egyébként ha már a vitánál tartunk, én nem vagyok igazi hívő, meg vagyok keresztelve de ennyi. Nem járok templomba se, éppen ezért én a magam részéről képmutatásnak érezném, ha odamennék a templomba parádézni az esküvőmön meg Isten áldását kérni, úgyhogy előtte feléje se néztem a templomnak. Na meg pláne terhesen, domborodó pocakkal, fehér ruhában nem tudnék az oltár elé állni. És most jöhetnek a kövek és a lepontozások.

Nem a gyerek a bun hanem a hazassag elotti szexualis kapcsolat.

A gyerek mar csak annak a kovetkezmenye.A gyerek elete szent de ettol a szulok meg bunt kovettek el.

Tenyleg ez az egyhaz allaspontja meg az is hogy egy hivo jar teplomi kozossegben ez benne van a bibliaban.

Es bunbanat nelkul nincs szentseg ez is le van irva.

A hit nem ugy alakithatod ahogy neked tetszik a szabalyok orok dolgok.nem valtoznak nincs felmentes.

De van bocsanat mert isten szeret es megbocsajt de a bunt gyuloli es keri mindenki tartsa be az o szabalyait.

Egyszeru ez

Aki ezt nem erti az nem hivo annak csak diszlet a templom es hiaba van ott nem jon letre a szentseg a sziveben.