Elbizonytalanodtam. Van így értleme az esküvőnek?

Ha nem vagy 100%ig biztos benne ne hazasodjatok meg (még). Szerintem alapvetően azzal h tiniszerelem nincs baj, azzal van h egy menyasszonynak hatalmas örömöt kéne érezni az esküvőszervezes kapcsan nem bizonytalanságot.

De mond el a párodnak is mit érzel és probaljatok meg együtt dolgozni rajta, hogy valahogy feléledjen a láng.

Tedd fel a kérdést magadnak:el tudnád magad képzelni más mellett? El tudnád a párod képzelni más mellett? Milyen érzést váltana ki belőled? Ha most felállt a hátadon a szőr akkor ott van még a régi nagy szerelem biztos, csak valahogy fel kell ébreszteni (csak te tudhatod hogyan kéne, mi az ami hiányzik esetleg). Hajrá, en szurkolok a tiniszerelmeknek nincs is annál szebb dolog =)

Én 6 év után még mindig szerelmes vagyok a férjembe, de sokan mondják, hogy náluk már két-három év múltán elmúlt a szerelem érzése és maradt a ragaszkodás. Úgy gondolom, ez emberenként változó.

A lényeg, hogy ha úgy érzed, hogy nem akarsz még hozzámenni, akkor ne menj hozzá, várjatok még, tisztázd magadban az érzéseidet.

Szia. Két évvel vagyok idősebb mint te, de a tavaly a párom 5 év udvarlás után megkérte a kezem, és most esküvőre készülünk.

Fiatal vagy, természetes, hogy elbizonytalanodsz. Nekem is a környezetemben mindenki azt mondta, hogy ráérünk, ne siessük el. Egy ilyen hosszú kapcsolatnál, természetes, hogy felmerülnek ilyen jellegű dolgok. Mindkettőtöknek valószínű, hogy ez az első szerelem, és nem kell megijedni, hogy kíváncsiak vagytok, nyitottak az újra és a másra. Úgymond nem tomboltátok eléggé ki magatokat. Ilyenkor ezek az érzések nem váratlanok.

Én két dolgot tudok neked javasolni:

1. Nem tudom, mennyi időt szoktatok külön tölteni, volt már úgy hogy 2 hétig nem láttátok egymást? Ha igen olyanko érezted azt, hogy hiányzik és szükséged van rá? Ha igen, akkor nem kell aggódnod.

2. Töltsetek külön egy kis időt, beszéljétek meg, hogy 1-2 hónapig szabadok vagytok, nem függtök egymástól és próbáljatok meg ismerkedni másokkal. A kiszabott idő után beszéljétek meg, hogy kinek milyen volt.

Vagy van egy ettől még egyszerűbb, amit nekem is a barátaim javasoltak: Hunyd le a szemed és képzeld el az életed 15- 20 év múlva. Reggel felébredsz, kit látsz magad mellett? Ki visz el esetleg autóval a munkába, vagy este ha hazérkezel ki vár otthon? Ha a vőlegényed a válasz akkor nem kell aggódnod.

A #8-as válaszolóval értek egyet maximálisan.

Az az érzés, amit most évek elteltével hiányolsz, valószínűleg mindíg elkövetkezne, függetlenül attól hogy adott esetben mennyire volna az esetleges jövendőbelid -ha kilépnél ebből a kapcsolatból- a megtestesült ideálod. Én azt hiszem hogy valahogy úgy szokott felmerülni ez a kérdés az emberben, ami most benned is megfogalmazódott, hogy vajon tényleg ő-e a tökéletes számodra, s nem lehet-e, hogy ha elég "bátor" lennél, akkor rátalálhatnál valakire, akivel ennyi idő elteltével is érzed majd azt az érzést... Az a helyzet -én azt gondolom legalábbis- hogy ezek a dolgok elsősorban benned, vagyis fejben dőlnek el, s oda, amit most érzel, jó eséllye eljut(hat)nál akkor is, ha magával a (nem létező) herceggel találkoznál fehér lovon. Viszont tapasztalatból -sok próbálkozással, kapcsolattal a hátam mögött- azt gondolom hogy nagyon nehéz olyan embert találni, aki ennyi időn keresztül egyáltalán kvázi elviselhető elviselhető egy párkapcsolatban. Bár lehet hogy én vagyok egy kiállhatatlan típus, de mégis azt gondolom talán kissé faramuci módon, hogy akivel ennyi idő elteltével, a nagy fellángolásoktól letisztult képpel a másikról, még mindíg el tudod képzelni a házasságra lépést, és békében, szeretetben tudtok élni, nagyjából hasonlpó értékrendet vallva, azzal érdemes. Vagy ha úgy tetszik, talán nem érdemes kilépni belőle, csak azért, mert ez a valamifajta hiányérzet felütötte benned a fejét úgymond.

Én nem értek egyet azzal,aki azt írta,hogy szerelemből szabad csak házasodni. A szerelem,a pár évig tartó lángolás egy idő után elhalványul,képtelenségnek tartom,hogy évtizedekig 100 fokon égjen egymás iránt 2 ember és ha ennek vége,mi köti össze őket? Sokkal fontosabb,hogy a szerelmen kívül mi van még? Megvan a tisztelet? Mély szeretet? Elköteleződés?

Én nem vagyok még házas,szóval nem tapasztalatból beszélek,csak leírom a véleményemet.

Én azt csinálnám,hogy elgondolkodnék azon,hogy vajon 30-40 év után is mellette akarok felébredni? El tudok-e képzelni nála jobbat? Meg hasonlók. Az esküvőt meg nem kell siettetni,adj magadnak gondolkodási időt.