Jogosan haragudott meg rám a családom, amiért végül nem szerveztem meg semmit? Miért nem a húgomat hibáztatják?

A húgom nagyon önállótlan. Ezt úgy kell érteni, hogy még egy időpontot sem tud kérni a nőgyógyászától vagy feladni egy csekket vagy levelet. Legnagyobb meglepetésemre a télen bejelentette, hogy összeházasodnak a barátjával. Ez szerintem nagyon korai, de anyuék úgy örültek neki, mintha ez lenne élete legjobb döntése.

Az esküvője szervezésének is nekiállt, de előbb anyuékra testálta át, majd mikor ők nem értették meg az elépzeléseit, engem kért, hogy segítsek. Végül csak követelőzött, hisztizett, lehülyézett stb. A pohár akkor telt be, amikor kiderült, hogy terhes vagyok a harmadik gyerkőccel és ő kikérte magának, hogy tehénként fogok megjelenni a nagy napján és szinte követelte, hogy vetessem el a kicsit. Ezután megmondtam neki nem is egyszer, hogy én minden szervezésből kiszálltam és az esküvőre sem fogok elmenni. Ő minden figyelmeztetésem ellenére úgy volt vele, hogy csak bosszúból mondok neki mindent, de közben szervezem az esküvőt.

Két hét múlva lesz a nagy nap és most kérte számon, hogy miért nem küldtem még el a meghívókat, miért nem tudja, hogy hol lesz a lagzi... Én ismét elmondtam neki, hogy NEM szerveztem semmit. Nagyon felkapta a vizet és most anyuék engem hívogatnak, hogy gyorsan csináljak valamit, mert nem lehet így tönkretennem a húgom esküvőjét. Az egész úgy jön le, mintha én lennék a hibás mindenért és tőlem várják el hogy kiengeszteljem a húgomat.

Elegem van abból, hogy még most sem látják be, hogy a húgommal valamit nagyon nem jól csináltak és még most is én vagyok a "nagy és ügyes nővére" akinek ksegítenie kell a kicsit.