Mit szólt a párotok, amikor bejelentettétek, hogy házassági szerződést szeretnétek? Hogy reagált?

9-es azért vitatkoznék veled.

Nem kell cégtulajdonosnak lenni azért, hogy a házassági szerződésnek legyen értelme és BÁRMIRŐL meg lehet állapodni a meglévő és később szerzett vagyontárgyak tekinetében. Sőt egyéb kérdésekben is, nemcsak vagyonban, hanem bármiben, ami a házassággal, együttéléssel, esetleges válással, gyermekelhelyezéssel stb. kapcsolatos és a későbbiekben nézeteltérésre adhat okot.

Nekünk is van.

A férjem külföldi (nem uniós) állampolgár, külföldön is dolgozik, sok tekintetben egyszerűbb volt az, hogy a közös dolgaink is az én nevemre kerültek.

Mindkettőnknek volt hozott vagyona is a házasságba (neki pénz, nekem ingatlan is)- ám ezeket együttesen használtuk fel a közös életünkre (közösen vettünk ingatlant az én nevemre- illetve anno 2 MFt-nyi kis rész hiányzott, amit hitellel pótoltunk ki- fele részben az én munkáltatóm kamatmentes kölcsöne volt, részben bankhitel formájában- mindkettő az én nevemen, egyedüli adósként- ez csak egy átmeneti állapot volt, már megszűnt, de akkor is rendeztünk ezt írásban egymás között).

Rendelkeztünk arról is, hogy x,y,z év együttélés után egyesetleges válás során milyen %-os értékben osztozunk a megteremtett közös vagyonon (gyakorlatilag minden közössé vált, mert a hozott elemeket "összeolvasztottuk" és közös megtakarításokba, közös ingatlanokba stb. épültek be, illetve a közös szerzeményeink az évek múlásával folyamatosan gyarapodnak).

Fontos és jelentős még pl. az is, hogy egymás biztosításaiból, nyugdíj és egyéb megtakarításaiból milyen mértékben tesszük meg egymást kedvezményezettnek (mivel külföldön is dolgozik, ott létezik olya konstrukció pl. hogy a nyugdíjra megtakarított összeget a rendelkezése alapján eleve valamilyen %-os arányban osztják meg közte és köztem- és ez nem magyarországi nyugellátás lesz).

Rendelkeztnk pl. haláleseti kedvezményezettségről (hogy halálunk esetén pl. akár magyar, akár külföldi nyugdíj és/vagy egészségbiztosítási megtakarításokat ne a gyermekünk örökölje automatikusan, hanem a megmaradó özvegy házastárs, mert ebben az esetben úgy gondoljuk, hogy ez az életben maradó félnek szükségesebb lehet).

...és akkor ezek csak a vagyoni- pénzügyi dolgok, de egy házassági szerződés lehet ennél komplexebb is. Nálunk pl. mi már gyermekvállalás ELŐTT rendeztük pl. hogy esetleges válás esetén kinek a nevelésében marad a gyermekünk, melyik ország állampolgárságát kapja, melyik ország mely bírósága előtt rendezzük a gyermekelhelyezést, milyen összeg (%-os érték, arány, tól-ig érték valamilyen referenciaértékhez) lesz a gyermektartás alapja és milyen időközönként vizsgáljuk ezt felül, amennyiben ilyen élethelyezetbe kerülünk.

Írásban megállapodtunk arról, hogy milyen vallás szerint történik a (akkor még leendő) közös gyermekünk vallási nevelése stb.

Olyan speciális dolgok is bekerültek, hogy pl. az én halálom esetén a közös gyermekünk legalább 14. éves koráig az unió területén marad és itt végzi a tanulmányait (lehetőség szerint Magyarországon).

Az eltérő nemzeti, kultúrális és családi szokásaink miatt megállapodtunk abban, hogy halálunk esetén hol és milyen módon szeretnénk a temetést, szertartást.

Azt is írásban rögzítettük, hogy milyen időközönként vizsgáljuk felül a szerződésünket, illetve vagyon esetén milyen %-os gyarapodás bekövetkeztekor.

Mi abban hiszünk, hogy biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt, hogy ezekről a kérdésekről a kapcsolat elején beszélünk, megegyezünk, ezt írásban is rögzítjük. Amíg egy kapcsolat működőképes, addig mi is képesek vagyunk reálisan gondolkodni, együttesen szerződni és ez majd jól jöhet azokban a helyzetekben, amikor egyikünk tartós beteg lesz vagy meghal (és nem akarjuk, hogy pl. csak a törvényekben meghatározott minimum feltételek teljesüljenek az életben maradó felé) vagy ha esetleg olyan mértékben megromlana a kapcsolatunk, hogy nem tudunk már kommunikálni.

Ez az egész így nagyon száraznak hangzik- a való életben maximális szeretettel és tisztelettel vagyunk egymás iránt, mint minden normális házaspár. Természetesen bízunk abban, hogy a kapcsolatunk sokáig tart, ahogy arra esküt tettünk, de nem tartjuk bűnnek, hogy felkészülünk a váratlan élethelyzetekre is.

Egyébként az élet napi kiadásaiban is és mindenben közös kassza van, nőként, anyaként én is jól keresek, nincsenek nagyon durva eltérések a kereseteink között. Egymás felé nincs "elszámolási kötelezettségünk"- de természetes, hogy akár nagyobb háztartási kiadás előtt (pl. pártízezres eszköz vásárlása, tervezett nagyobb szervíz az autókra stb.) beszélünk, egyeztetünk, közösen tervezünk.

Külön vannak bankszámláink, de egymásét is nyugodtan használjuk, ha úgy hozza az élet. A háztartási kiadásokat, általában a pénzügyeket én kezelem (egyrészt mert én vagyok pénzügyes, másrészt én vagyok a nő, aki a háztartást is vezeti, vásárol, a gyermekünk ovijának tandíját és egyéb kiadásait is ismeri, illetve én vagyok itthon a közös otthonunkban állandóan), a férjemet ez ebben a mélységében nem érdekli. Ennek ellenére én mindig biztosítom számára, hogy belelásson (otthon excelben vezetem elég naprakészen akár a folyószámlákat, megtakarításokat, kiadásokat-bevételeket stb.)

Sokan berzenkednek azon, hogy felesleges a lepapírozás és ilyen jogi aktusnak nincs helye egy bizalmon alapuló kapcsolatban- szerintünk pedig éppen hogy van.

Minden élethelyzetre nem lehet előre írásban felkészülni, de jó az, ha a házastársak egyetértenek az élet fontos kérdéseiben és a pénzkérdés az egyik ilyen.

A házasság nem csak érzelmi, hanem gazdasági közösség is, olyan álszent dolog erről nem tudomást venni.