Lányok, mindenkinek ilyen nehéz?

Én 10 hónapja költöztem el otthonról a Páromhoz, és egyáltalán nem volt ilyen érzésem, eszembe sem jutott:)

Nem lehet, hogy nem vagy boldog a mostani helyzetedben??22/L

A felnőttkor ezzel jár. Nem lóghatunk mindig a szüleink nyakán. Lehet, hogy szép volt a gyerekkorod, de ennek most már vége. Örülj annak, hogy ilyen volt, bőgni meg végképp nincs miért. A szüleid továbbra is ott vannak, bármikor beszélhetsz valük, nem vagy tőlük eltiltva. Sőt, ami azt illeti, ha nem bírod Anyu meg Apu nélkül, akár haza is költözhetsz...

A magam részéről én alig vártam, hogy végre megpattanhassak otthonról, senki ne szóljon bele az életembe, és a magam ura lehessek végre. Egyáltalán nem hiányzik az állandó csesztetés, illetve hogy anyám rám akarja kényszeríteni az akaratát. A legjobb döés volt, hogy 18 évesen elmentem otthonról, egy percre sem bántam meg. Így a saját életemet élem felnőttként, nem anyámét gyerekként.

Eddig te voltál a gyerek, most egy gyereket kaptál(pasid) aki a nyakadon csüng.

Amúgy nem lehet az, hogy akivel vagy, kihasznál téged és megfojt ebben a kapcsolatban?

Mi miatt szoktál sírni?