Vannak akik szerint régi módi dolog felvenni a férje nevét, szerintetek?

A feminista, sznob nők tartják cikinek. Azt hiszik, ha felveszik a férj nevét, akkor elvesztik az egyéniségüket, vagy hogy ők nem a férjük tulajdonai, nehezebb asszonynévvel karriert csinálni.Ebben lehet valami. Férjes asszonnyal ritkábban kezd ki a főnök, mint egy szinglivel.

De még régen, amikor a feleségek a férjtől függtek anyagilag, sem jelentette a férjes név azt, hogy tulajdonai a férjnek. Csupán annyit jelentett, hogy nem lányok, hanem asszonyok.

Ha szeretem a férjem, akkor nem tartom régi módinak, a nevét is felvenni. Nem sértem meg azzal, hogy letagadom őt.

4: Nem letagadás, hanem ha születtünk egy névvel, akkor egy férjhezmenés mit változtat? Én én vagyok. A férjemtől se kérem, hogy vegye fel a nevem.

" Férjes asszonnyal ritkábban kezd ki a főnök, mint egy szinglivel. "

Na ezen jót röhögtem, dolgoztam már pár irodában, tudnék cifra történeteket mesélni pl. céges csapatépítőkről. Amúgy meg a kollégákról mindenki tudja hogy ki házas, ki él párkapcsolatban és ki szingli, de nem a nevéből, hanem mert beszélgetünk... És bizony vannak olyanok, akiknek nem számít az, ha a kolléganő férjezett, sőt a "kedves" nős kollégák előszeretettel próbálkoznak be náluk, ugyanis a szingli nőknél megvan az a veszély, hogy rájuk akaszkodnak vagy borítanak az asszony előtt..A férjes asszony biztonságos, mert közös érdek a titkolózás.

5!

Szerintem meg pontosan az a szép a dologban, hogy házasságkötés után a vezetéknevünk is jelzi, hogy összetartozunk, egy család vagyunk. Én pl. büszkén fogom viselni a vőlegényem nevét...

Arról a változatról, mint pl. Nagy Ferencné én is valóban azt gondolom, hogy a személyiségednek egy része elvesz, ugyanakkor olyan "elnyomó" jellegűen hangzik, látszik belőle "ki az úr a háznál". De a "Nagy Piroska" névvel szerintem nincsenek ilyen dolgok...

Nem tartom annak.

Talán azt, amikor teljesen felveszik (Kiss Jánosné). Erre sem a jó szó, hogy régimódi, hanem csak régebben volt elterjedt, ha lehet így mondani más a "divat" manapság.

Viszont érdekesmód, én már gyerrekkoromban azt mondtam,mhogy akkor én inkább nem veszem fel...mert akkor senki nem tudja a keresztnevem, csak ha megmondom külön, ez már 10 évesen is zavart.

(Akkor még nem volt ennyi lehetőség a névfelvételre, vagy csak gyerekként nem tudtunk róla)

Azőta anyukám is megbánta, nem azt, hogy felvette apukám nevét, hanem azt, hogy az övé eltünt a mindennapjaiból pedig gyönyörű leánykori neve van, ráadásul nincs is belőle több, mivel mindenki rokon az országban akinek az a vezetékneve van mint anyunak, a keresztneve pedig magyar:))

Tehát én nem tartom régimódinak azt, ha valaki felveszi a párja nevét.

(Amúgy végül én is fel fogom...:))