Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem szeretné igazán a barátnőm a házasságot?
A kedvesemmel 5 éve vagyunk együtt, többször feljött már a témába a házasság gondolata, hiszen már korban is ott vagyunk. Ő 25 én 28. A barátaink sorra házasodnak, szóval már nem is olyan szokatlan ez a gondolat.
A kapcsolatunk nagyon jó, magam részéről 100%-ig tudom, hogy őt akarom, úgy érzem ezzel ő is így van.
A fő gond, hogy az én családomnál fontos a házasság intézménye én is ebben a szellemben lettem nevelve, de náluk ennek meg nincs olyan nagy jelentősége. Talán ezért is nem lelkesedik a téma iránt. Az eljegyzést én már nagyon rég megtettem volna, csak én nem szeretnék hosszú jegyességet, hanem kb 1 évre rá esküvőt.
Az érzelmekkel nincs gond, szerelmesek vagyunk, az anyagiak adottak, mindenünk megvan, együtt élünk, építkezni is tudnánk már. Szóval ezeket a tényezőket kizárnám.
A másik gond még, hogy a baba témát sem annyira szereti, ha feszegetem, mert állítása szerint benne még nincsenek anyai ösztönök. Ezt én teljesen megértem, csak az nekem olyan fura, hogy semmit sem érez, ha meglát egy aranyos kisbabát..... Én ebből meg az ellentéte vagyok, mert már nagyon régóta apa szeretnék lenni. Úgy terveztem, hogy 30 éves korom előtt, de félek ez már nem fog megvalósulni.
Azt mondta egyszer szeretne gyereket, de nem most. Remélem ezzel nem csak nyugtatni akar.
Sajnos tanácstalan vagyok, mert nem tudom vele ezt igazán megbeszélni, a valós okokra sosem kapok tőle egyértelmű választ. Vajon mi zajlik benne?
talan mert nem akar hazassagot
.? ha jol megvagytok miert erolteted?az csak papir
Tessék a válasz, amit már te is leírtál:
"A másik gond még, hogy a baba témát sem annyira szereti, ha feszegetem, mert állítása szerint benne még nincsenek anyai ösztönök. Ezt én teljesen megértem, csak az nekem olyan fura, hogy semmit sem érez, ha meglát egy aranyos kisbabát...."
35 éves nő vagyok és bennem sincs semmi anyai ösztön. Semmit nem érzek, ha meglátok egy aranyos kisbabát, maximum annyit, hogy aranyos.
Boldog párkapcsolatban élek, a férjemmel imádjuk egymást, de nem hiányzik a baba, sőt, igyekszünk a lehető legjobban védekezni, hogy nehogy!
Nem vagyunk egyformák. A barátnőd 25 évesen valószínűleg még nem akar feleség és anya lenni. Van, aki már sokkal hamarabb is akar. Ő nem.
Viszont jó jel, hogy azt mondta, később szeretne gyereket. Ez valószínűleg így is van, csak erre várnod kell néhány évet. Bár ezt azért jól át kell beszélnetek, hogy komolyan gondolja-e, mert ha nincs valódi, közös jövőkép, akkor nagyon rossz irányba halad a kapcsolat.
A barátnődnek az túl végleges lenne ha hozzád menne. Ez nem neveltetés kérdése, hogy fontos, vagy nem fontos a házasság.
Egyszerűen úgy van vele, hogy 25 éves, előtte az élet, és úgy érzi, hogy azzal, ha hozzád megy, akkor elkapálja magát, mint fiatal lányt, és onnantól lesz belőle feleség, majd lassan anya. Ő ezt még nem akarja. Szeret téged, jól megvagytok, de nem érzi veled kapcsolatban azt, hogy "megérsz" annyit, hogy feladja a lányságát, fiatalságát. Persze ez hülyeség, ez tudja is az, aki megtalálja azt, akihez hozzá akar menni, hogy nem elvesz dolgokat az életéből ezzel, hanem kap hozzá, de mivel ő benned ezt nem találta meg, nem így érez, csak a "hátrányát" látja egy esetleges házasságnak.
Azt írod, hogy TE mikor szeretnél, hogy TE mit szeretnél, és problémának fogod föl az ő hozzáállását, ahelyett, hogy úgy vennéd, hogy ő meg azt szeretné. Magyarul jelenleg nem igazán találkozik a jövőképetek.Nem írtad, hogy egyetemre jártatok-e vagy már régen dolgoztok, mert ez is lehet az oka: 25 évesen még nagyon fiatal, és nem akarja elkapálni magát azonnal, valószínű, hogy ő nem vágyik még gyerekre sem.
Saját példámból kiindulva: én sem akartam. Egem is eljegyzett kb ekkor a barátom, együtt is éltünk, de nem akartam, mint utólag kiderült, tudat alatt tudtam, hogy nem ő az igazi, nem akartam magam hozzákötni. Ez nyilvánvalóvá is vált nem sokkal később. Most 28 évesen a mostani párommal akár holnap mennék is házasodni, annyira tudom és érzem, hogy vele le tudnám élni az életemet, benne megtalálom azt, amit kerestem, mellette felhőtlenül boldog tudok lenni, így a házasságról alkotott érzelmi képem is gyökeresen megváltozott.
A papír dumát sose értettem, ha csak egy papír, akkor miért nem lehet bevállalni azért, akit szeretsz?! Egyébként meg főleg nőknek, ez nem igaz...A házasság által védettek leszünk, nemcsak érzelmi síkon ad többletet, de vagyoni közösséget is kreál, így nyugodt szívvel mer az ember gyereket vállalni, mert ha apuka meggondolja magát (ami az itteni kérdések alapján elég sűrűn megtörténik), akkor legalább nem találhatjuk magunkat egy perc alatt az utcán, mert a jog véd, és nem is lehet mindent kihúzni egy gyeses kismama alól azzal, hogy nem dolgozott, így neki semmije sincs, mert a jog elismeri a gyereknevelést is munkának, míg élettársi kapcsolat esetén nem...És ez csak pár példa, ha már ennyire "semmit" nem ér az a papír...
"A házasság által védettek leszünk, nemcsak érzelmi síkon ad többletet, de vagyoni közösséget is kreál, így nyugodt szívvel mer az ember gyereket vállalni, mert ha apuka meggondolja magát (ami az itteni kérdések alapján elég sűrűn megtörténik), akkor legalább nem találhatjuk magunkat egy perc alatt az utcán, mert a jog véd, és nem is lehet mindent kihúzni egy gyeses kismama alól azzal, hogy nem dolgozott, így neki semmije sincs, mert a jog elismeri a gyereknevelést is munkának, míg élettársi kapcsolat esetén nem...És ez csak pár példa, ha már ennyire "semmit" nem ér az a papír..."
Pontosan az ilyen gondolatok miatt nem házasodom jó magam sem. A nő ne egy mozgó ATM-nek tekintsen! Egy nagyon részletes házassági szerződéssel nősülnék csak, de ebbe a nők nagy része nem megy bele, mert akkor válás esetén hoppon marad.
Az utolsóval kell egyetértenem, hogy a nő valóban több áldozatot hoz a gyerekvállalással. Csak nézzük a karrier oldalt.... Sajnos manapság nem biztos, hogy a GYES után visszavárják az embert. A kedvesem szerencsés helyzetben van, mert közigazgatásban dolgozik egy nagyon jó pozícióban, ahova vissza is várnák. A versenyszféra már teljesen más kérdés....
A házasságot nem anyagi megfontolásból szeretném, ha egyszer válás lenne a dologból, bár nagyon nem úgy tervezem, akkor is a vagyon 80%-a a feleségemé és a gyerekeké lenne. Nekem csak egy kis lakás kellene, a lényeg, hogy a családom kényelmesen éljen. Ha el is válunk a gyerekek még az enyémek, és szeretném, ha jó körülmények között nevelkednének.
Igaz, hogy a kedvesem fiatal, de nagyon érett gondolkodású felnőtt nő, szóval szerintem nem az van a háttérben, hogy még fiatalnak érzi magát. Talán tényleg, neki ez nem annyira fontos. Sokat beszülünk arról, hogy milyen házat szeretnénk építeni, tele vagyunk tervekkel, közös lakáskasszát is kötöttünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!