Szerintetek fontos a házasság?

Érdekes, a házasságom előtt volt pár kapcsolatom és ha úgy gondoltam, hogy nem megy, lapátra tettem az illetőt, nem sírtam utána. Most a férjemmel százszor nagyobb vitáink vannak és válságok mégis körömszakadtáig fogok harcolni a házasságomért. Sosem gondoltam volna. Tehát, nem csak egy papír.

Egyébként az a véleményem, hogy a házasodás arról szól, hogy valaki mellett megállapodunk, és szándékunk komolyságául hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat. Aki nem kéri meg a párja kezét, nem gondolja komolyan, valami jobbra vár. Mert ha annyira mindegy, akkor miért nincs esküvő? Lehet, ingyen is, alkalomadtán, tehát a pénz kifogás. Én még olyannal nem találkoztam aki ne várta volna, hogy a párja elvegye.

"Aki nem kéri meg a párja kezét, nem gondolja komolyan, valami jobbra vár."

A mondat elől hiányzik egy rohadt nagy "szerintem", hisz nem te vagy az igazságosztó. Tudod, nem csak te létezel a Földön, annyira beképzelt dolog leírni, hogy "nálam ez volt, tehát ez lesz az igazság".

A telefonos példa azért rossz, mert a telefonnál arról nyilatkozol, hogy a telefon a tied, a te tulajdonod. A pároddal kapcsolatban viszont az érzelmeidről nyilatkozol.

A melegek küzdenek a házasságért, a heterok meg csak egy papírt látnak benne.

Ennek vajon mi az oka?

A béranyaság bevezetése fontosabb lenne! De ezzel senki nem foglalkozik, az ősanyák verik a nyálukat, pedig sok hetero gyermektelen pár számára az egyetlen megoldás lenne. Az örökbefogadást meg hagyjuk.

Természetesen fontos. Én nem vagyok ilyen újító jellegű, nem szeretek szembe menni a jól bevált szokásokkal, szertartásokkal. Természetesen elfogadom, hogy vannak olyanok, akik másképpen gondolkodnak. DE sosem tudom magamban komolyan venni őket. Szerintem valami nem stimmel ott, ahol nem emelik egy magasabb szintre a kapcsolatukat. Persze úgy is el lehet lenni, gyerekeket szülni, de nekem ez nem egy elfogadható út.

24N

Hát, szerintem pont az a vita lényege, hogy a házasság (akár állami akár egyházi) tényleg egy magasabb szint-e...

Szerintem mondjuk csak behódolás a legfőbb ellenségnek a REND-nek (állami vagy valamely vallás szerinti)... mert ugye mi ezen szertartások lényege, az anyakönyvvezető vagy az egyházi személy azt mondja, hogy akkor most az állam törvényei vagy az egyház szabályai szerint most házastársnak tekint... no ezzel szemben én meg azt mondom, hogy az én társam az az én társam jóban és rosszban, és iszonyúan nem érdekel, hogy mit gondol erről az állam vagy akármelyik egyház, elismeri-e vagy nem. Mert nem a családjogi törvény szerint, meg nem is a valamelyik vallás által hirdetett istenség rendelése szerint a társam, hanem valami olyan szerint, ami mindezek felett áll magasan, a kettőnk közös szándéka és szabad akarata szerint.

Utolsó, akkor fogadnám el a véleményed, ha egy barlangban lakó remete lennél, aki nem hajlandó behódolni a mai társadalmi rendszer elvárásainak. De mivel gondolom, rendes adófizető állampolgár vagy aki szabályok tömkelege szerint él, pont ezt az egyet nem fogadod el, a házasságot.

Ja, hogy magasan felette áll ennek a primitív szintnek ami az állam és az egyház? Kamu duma. :D Ezzel lehet, hogy megeteted a párod. És még sokan.

Az előző válaszoló tökéletesn megfogalmazta. A többség sajnos nem veszi komolyan az együttélőket, a csak barátnőt. Hogy miért? MErt ma ez, holnap az...mit vegyenek ezen komolyan, ha saját magukat sem veszik annak?

Utolsó, tudod szerencsére a párom se házasság-párti, úgyhogy működik ez már 15+ éve... hosszabban mint az átlagos magyar házasság, ami most éppen olyan 13 év körül van...

És hát nyilvánvaló, hogy az ember ha egyszer közösségi lény, és társadalomban él, akkor annak vannak bizonyos feltételei, szabályai, adófizetés, ilyesmi. Ez okszerű.

Na a házasság meg pont nem ilyen, az egy opció. Tudod, a farkascsorda sincs meg szolidarítás nélkül mert az valóban kell a közösségi léthez, de kiválóan megvan anyakönyvvezető meg egyházfi nélkül, mert az viszont nem kell, csak lehet...