Szerintetek fontos a házasság?

21: nagyon naiv vagy, ha ezt komolyan gondolod.

Ráadásul nagyon romantikus: házasodjunk már, hogy ha a pasi menni akar ne tudjon :-)

Ha az egyik fél válni akar, elköltözik, elindítja a válópert, a tárgyalásokon kívül nem kell többet találkoznia a férjével/feleségével.

Eredetileg fontosnak tartanám,de mivel több válást láttam és utána csúnya egyezkedést,ezért én megmondom őszintén nem mertem belevágni,pedig kétszer el is jegyeztek.

Egyenlőre úgy látom jól tettem...

Sajnos a mai világ nem a családiasságot hirdette az elmúlt időkben,hanem az egyéni felhalmozást és egyéni karriert,ez nem tett jót se a családnak,se a házasság intézményének.

Nekem nem fontos és a páromnak sem. 16 éve élünk együtt, van 3 gyermekünk is. Szerintem túl sok mindenen nem változtat a házasság. Minden amink van 50-50%-ban a miénk. A többek által emlegetett jogi "előnyöket" is ugyanúgy lehet érvényesíteni így is. A családom eleinte elég furcsának tartotta, hogy nem akarunk összeházasodni, de már megszokták és a nővérem példáján okulva talán már azt is belátják, hogy nem maga a házasság a hosszú, békés együttélés titka.

A nővérem most válik a 3. férjétől 6 hónapos terhesen, de még nem ért véget az első volt férjével a vagyonmegosztásos per, mert egyikük sem akar engedni (7 éve tart).

Jót mosolygok a válaszokon. Itt mindenki tudni véli a tutit.

De elárulom, hogy aki házasságban hülye, az azon kívül is az, váláskor vagy éppen szakításkor is. Nem ezen múlik. Ennyi.

Mostanában egyre több a hülye, önző, érzelmi untintelligens, szóval magának a házasság intézményének semmi köze azoknak a felbomlásához. A szingli is sokkal több manapság. Állítólag azért, mert ez életforma ami nekik jó, aha...persze. Minden az emberi hülyeségnek tudható be nem a házasságnak.

Van akinek fontos van akinek nem. Kapcsolat e nélkül is működik, de nekem fontos, már. Főleg mióta férjnél vagyok. Előtte nem volt annyira, de meggondoltam magam.

Nekem azt jelenti, hogy ettől kezdve minden téren összetartozunk, közösséget vállalunk, felvállaljuk egymást nemcsak érzelmileg, hanem jogilag, társadalmilag is, kinyilvánítjuk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, hivatalosan is egymás hozzátartozói leszünk. Úgyhogy nekem van jelentősége, fontossága.

De ugyanúgy megértem azt is, aki nem ezt látja benne, akinek nem fontos.

Érdekes az általanosítás, hogy aki esküszik ott biztosan a nő hacolta ki, és tutira el fognak válni, boldogtalanok lesznek, míg ha valaki csak együtt él, akkor az őszinte szerelem.... Szerintem nincs összefüggés.

Én mindkét álláspontot meg tudom érteni, ha valakinek nem fontos, akkor ne házasodjon, de nem kell leszólni azt sem, akinek ez jelent valamit. Számomra pl. teljesen természetes, hogy akit szeretek és úgy érzem, hogy vele szeretném leélni az életemet, akivel osztozni akarok örömben és bánatban, azzal összekötöm hivatalosan is az életemet, és szívesen megünneplem ezt a hozzátartozóimmal, barátaimmal. Szerintem ez egy szép szokás, és én nagyon boldog voltam, hogy egy napon keresztül a szerelmünket ünnepeltük azokkal az emberekkel, akik számítanak nekünk. És persze a házasság nem azt jelenti, hogy tuti, hogy nem lesznek gondok, nem lesz válás a dologból, azt jelenti, hogy megígérem, hogy mindent megteszek, hogy működjön a dolog.

#31, néz, én alapvetően nem szólom le egyik álláspontot se, én magam elutasítom a házasság intézményét, de a fiam pl. megnősült, ő így találta jónak.

Intoleránsba csak akkor szoktam átmenni, amikor valaki házasságpárti elkezd kioktatni, de nem csak ebben a házasság-témában, hanem úgy általában is azt viselem nehezen, ha valaki nagyképűen azt hiszi magáról, hogy ő aztán jobban tudja, hogy mi jó annak a másik embernek, mint a másik ember önmaga.

Szóval azzal a világon semmi bajom, ha valaki hisz a házasság intézményében. Az önhittséggel annál több...

És hát persze, a frontvonal mindkét oldalán vannak önhitt megmondóemberek - sajnos - de azért azt látni kell szerintem, hogy sokkal több az olyan, amikor egy házasság-ellenest a házasság felé nyom a család/környezet, mint amikor egy házasság-pártit tilt tőle. Az én anyám még anno olyan hisztit mutatott be azért, hogy én nem házasodtam, hogy zárt osztályra vitték... (nem vicc). Na ehhez képest az én kommentem a saját gyerekem házasságához annyi volt, hogy "sok boldogságot hozzá".