Megkérte a kezem, de esküvőt még nem akar. Mit tegyek?

Hogy álltok anyagilag, mióta van munkátok, hány évesek vagytok?

Ezek nélkül nem lehet semmit írni.

Én visszaadnám mert 30 felett nem várok olyan férfire aki nem gondolja komolyan (kopp-kopp szerencsére megvan az igazi), de ez attól is függ mennyi idősek vagytok.

Bár, az hogy független akar lenni... én visszaadnám a gyűrűt.

Az eljegyzés csak egy szimbólum, nem ér semmit. De kitűzött esküvő nélkül még annyit sem ér.

Ilyenkor olyan érzésem van, mintha a srác egy eljegyzéssel be akarná fogni egy időre a lány száját, hogy ne rágja a fülét a közös élet miatt.

Úgy érzi, hogy 2-3 évre felszabadult a nyomás alól, ezzel a gyűrűvel.

Az ismeretségi körömben történt, hogy egy pár 7 évig volt menyasszony-vőlegény státuszban, aztán szétmentek. Sosem tűztek ki igazából esküvői időpntot. Nem is volt semmi értelme így a dolognak.

Egyébként egy megoldás van: Egyszer nagyon komoylan leülni és megbeszélni vele a dolgokat. Ezt, amit ide leírtál, hogy becsapva érzed magad és tisztázzátok a dolgokat.

Divat lett mostanában, hogy csak eljegyzés van, de esküvő nincs, aztán évekig játsszák a menyasszonyt, vőlegényt. Mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, de azért én ezt nem igazán értem. Eredetileg már az eljegyzés is arról szól, vagyis arról szólna, hogy elkötelezzük magunkat a másik mellett és össze akarunk házasodni. Ezért kicsit furcsa nekem ez a "független akarok maradni" féle indoklás. Eleve már akkor nem független valaki, ha kapcsolatban él. Hát még ha jegyességben. De ha tényleg így érez valaki, akkor én is feleslegesnek látom az eljegyzést, mert hát mire? Arra, hogy hátha majd pár év múlva meggondolja magam? Na és ha nem? Szerintem eljegyezni magát bőven ráér akkor az ember, mikor már biztos a dolgában, már vágyik arra, hogy összeházasodjanak, mikor már teljesen eldöntötte, mikor már tervezgeti az esküvőjét.

Szerintem a párod egy hirtelen érzelmi felindulásában kérhette meg a kezed, esetleg azért (nem tudom, hogy volt, csak tippelek), mert tudta, hogy te ezt szeretnéd és valamivel örömet akart szerezni. De nem gondolta ő még ezt komolyan.

Ha becsapottnak érzed magad és ha te úgy érzed (és elvileg így is lenne), hogy az eljegyzés a házasság "előszobája", akkor beszéld meg vele, hogy így nem látod értelmét annak, hogy jegyesek legyetek.

Vagy várhatsz is pár évet, hátha szerencséd lesz, és megjön a párod kedve a házassághoz. De én azt hiszem, az előzőt tenném. Te tudod, mit vársz egy kapcsolattól és minek látod értelmét.

Nekem is megkérte a párom a kezem, még anyukámtól is, gyűrűt is csináltattunk, de az esküvőt csak nem tűztük ki. Én úgy gondoltam, nem ez a fontos, nem a papír meg a formaságok, hanem az, hogy jól megvagyunk, szeretjük egymást, a kapcsolatunk rendben van. Tehát hagytam a dolgot annyiban, hordtuk a gyűrűt, és éltük az életünket.

Aztán jó 5 év múlva hozakodott vele elő, hogy meg kellene tartanunk az esküvőt, meg vállaljunk babát. 4 éve házasodtunk, 3 éves a gyerkőcünk. Nem bántam meg, hogy nem sürgettem, nem maradtam le semmiről. És kár lett volna emiatt szakítanunk, nagyon jó a kapcsolatunk azóta is. Ha sürgetem, szerintem csak elvettem volna a kedvét a házasságtól.