Ti házasodnátok ilyen szituációban? Avagy érdekházasság pro & kontra.

" "És vagytok elég szoros kapcsolatban ahhoz, hogy tudd, nem akar Neked ártani, eladni például - hamis ígéretekkel? " Mármint hogy eladni? "

Átadni idegen embereknek pénzért, és sose látod őt többet, csak utoljára a reptéren, amikor kiszálltatok a gépből.

Én a helyedben hivatalos munkaügyi infót is szereznék, mielőtt erre bólintok.

Nehéz kérdés. Valószínűleg én nem mernék ilyesmibe belevágni. Egyrészt hallottam már nagyon durva eseteket, mikor hasonló módon csábították ki a lányokat, aztán ott bezárták és kihasználtàk őket. Tudom hogy te ismered ezt a pasit, de ilyenekről is bőven hallani. Hogy régóta ismerik egymást, kint mégis egy csapásra megváltozik. Másrészt szerintem nem tudnék többé tükörbe nézni. Pedig tudom hogy ebben világban akkor jár jól az ember, ha van benne egy kicsi aljasság, vagy ha úgy tetszik, egy kis érdek. De egyszerűen mardosna a lelkiismeret.

Harmadrészt, és ez az ami a leginkább akadályozna egy érdekházasságban, hogy én semmiképp nem akarnék lemondani a szerelemről. Nagyon-nagyon jó dolog ha az embernek sok pénze van, de semmit nem ér, ha boldogtalan. Nem hiába mondják annyian.

Egy darabig elvan az ember ha minden drága dolgot megvehet, és ezekkel elfoglalhatja magát, de előbb-utóbb megunja. Aztán rájön hogy valami nagypn fontos dolog hiányzik az életéből, amit nem vehet meg pénzért.

Szóval bármennyire is jó dolog ultrabrutálgazdagnak lenni, főleg ha az embernek nem is kell vért izzadnia érte, de én mégis inkább egy átlagos, de szerelemmel, és szenvedéllyel teli életet választanék.

Nem mennék ki, több okból is.

- nem házasodom érdekből, ez nálam elv (mondjuk én le sem fekszem senkivel, ha nem komoly a kapcsolat). Az érdekházasságban összességében csak boldogtalan az ember.

- nem hagynám itt a családomat Monacoért. Voltam már ott, szép, meg minden, de nem tudnék ott nyugodt szívvel kaszinózni, miközben tudom, hogy itthon anyám 40 ezres nyugdíjból él meg, netalán már alig bír mozogni.

- mi van, ha elváltok? Akkor ottmaradsz a sz@rban.

- én is kb. 80 ezres fizetéssel fogok itthon élni, diplomásként. De remélhetőleg lesz egy férjem, akivel szeretjük egymást, meg gyerekek, és ez fontosabb, minthogy legyen pénzem "Luivuttyön" táskára.

Aztán mindenki úgy csinálja, ahogy legjobb, de én így gondolom. Nekem fontosak az elveim, fontos a családom, a hazám. Egyszer meg úgyis meghalunk, a sírba a pénzt nem fogom magammal vinni, viszont lesznek olyanok, akik megőrzik majd a jó emlékemet, és nem kell úgy visszatekintenem az életemre, hogy kényszerből csináltam mindent.

Nem tudnék úgy senkivel leélni egy életet. Nem tudnék így hozzámenni senkihez szimplán érdekből. Miért kell ezt ennyire erőltetni?

Azt nem értem, hogyha olyan önzetlen és jófej srác, akkor miért nem segít neked házasság nélkül? Miért kikötés az, hogy csak akkor mehetsz ki, csak akkor segít neked, hogyha hozzá mész? Gyakorlatilag zsarol. Ha igazán szeretne és tisztelne téged, akkor segítene neked, mint barát is. Lakhatnál nála az első fizetésedig, segíthetne lakást keresni, segíthetne beilleszkedni stb. és mindeközben még akármi is kialakulhatna köztetek. Én így nem mennék bele, kicsit olyan kettős érzésem van ezzel kapcsolatban. Ez volt az egyik.

A másik az, hogy szerintem szimpla tiszteletre és szexre nem lehet építeni egy jól működő házasságot, dobbantónak pedig nem használnék fel senkit.

Elmesélem a saját történetemet is: Van egy német ismerősöm, magyar-német házasságból született, kint él, de hazajár az itteni rokonait meglátogatni. Rengetegszer találkoztunk, beszélgettünk. Én tudom azt, hogy mit dolgozik és mennyit keres, azt is tudom, hogy én a mérnök végzettségemmel mennyit kereshetnék kint Németországban. 5 éve ismerjük egymást, 5 éve vagyunk heti kapcsolatban.

Az elején többet szeretett volna tőlem, de én nem. Nem vonzódom hozzá és pont.

Ő felajánlotta nekem, hogy bármikor, ha útnak indulnék, csak szóljak és bármiben segít... Annak ellenére, hogy tudom "hogyan érez" irántam, nem köti feltételhez a segítségét és számomra ez megnyugtató!

Én nem ítélek el másokat, mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál. Én tudom magamról, hogy egy hatalmas k*rvának érezném magamat és halál depressziós lennék, ha erre vetemednék. Nekem nem célom másból hasznot húzni és érdekházasságot kötni a nyomorult életem miatt. Inkább mennék máshova, akár egy magyar nagyvárosba, ahol akad számomra némi munka.