Nem akar összejönni az esküvő?

Én úgy gondolom, hogy ettől még lehet jó a házasság! Miért is ne? Olyan lesz, mint amilyen a kapcsolatuk most. Ha nekik eddig is jó volt, akkor csak azért mert összeházasodnak, nem lesz jobb vagy rosszabb.

Ezt egy programnak is felfoghatjuk tulajdonképpen, amiben nincs egyetértés, de ez még nem határozza meg a kapcsolat egészét. Minden kapcsolatban előfordul ilyen, hogy egy eseményről, programról másképp gondolkoznak.

És miután a kérdező nem akart volna se zenét, semmit, amit meg is értek egy kéttanús esküvő esetében, így tényleg felesleges beleszólnia a zeneválasztásba. Pláne, hogy ízlésekről nem érdemes vitatkozni. Ami neki nem tetszik, az lehet, hogy másnak meg igen.

Szerintem nincs azzal gond pl. ha eltérő ritmusú, stílusú két egymást követő zeneszám. Olyan ez, mint mikor a rádióban zenét hallgatunk, ott is homlokegyenest más számokat játszanak egymás után, attól még nem rossz.

Ha pedig a vőlegény mindent a menyasszonyra hagy szervezés terén, lehet, hogy náluk ilyen a családi munkamegosztás, akkor meg ne sopánkodjon, ha olyan gyűrűt kap, amilyet.

Amúgy szerintem a vőlegény sem vágyik nagy felhajtásra, abból is látszik, hogy még az sem fontos neki, hogy meghívót kapjanak a vendégei. Tehát a külsőségek őt nem érdeklik különösebben.

Szerintem az se érdekelné különösebben, ha még zene sem lenne, csak maga az a tény számít neki, hogy a családja ott legyen. Ami rendjén is van.

Tehát nem kell hogy sokban különbözzön ez a termes esküvő a kéttanústól, jó, gyűrű nyilván kell, de a többi nem olyan fontos a vőlegénynek sem, én így látom.

Az a lényeg, hogy a család látni fogja őket összeházasodni.

Amúgy szerintem a nászinduló tökéletes. Az meg nem baj, ha a szertartás alatt nem szól zene, előtte sem lényeges szerintem. Addig majd beszélgetnek egymással a meghívottak. Amúgy is, ahogy beülnek a terembe, általában rögtön kezdődik is, nem szoktak sokáig várni vele.

Küldjetek elektronikus meghívót! :)

El is felejtettem ezt az oldalt, pedig régebben mindig innen küldtem a barátoknak egy-egy szép képeslapot.

De ha nem kimondottan meghívót küldtök, bár az is van a képeslapok között, akkor is a szövegbe beírhatjátok a meghívás tényét, a dátumot, mindent.

[link]

[link]

Nektek ez való, ha már ennyire nem értetek egyet. :P

[link]

Amúgy sok boldogságot! :)

De azért vegyük figyelembe, hogy egész nap dolgozik a párja! Szóval ne ítéljük el szegényt. Ha így elfogadta a kérdező őt, hogy munkamániás, az az ő dolga. Lehet, hogy nagyon is hasznukra válik, mert kijönnek előbb-utóbb a gödörből. Jobb, mint egy szorgos pasi, mint egy lusta.

Én megértem, hogy az egész napi munka után nincs kedve a szervezéssel foglalkozni. És azt is, hogy szeretné, hogy a családja látná őket összeházasodni. Az meg már külön jó pont, hogy legalább van kedve a nősüléshez. Másoknak még ehhez sem fűlik a foga.

Én nem értem meg, hogy munka után nincs kedve a szervezéssel foglalkozni. Akkor mit csinál? Nem beszélgetnek? Ne mondd már, hogy abba belepusztul munka után, ha megkérdezi az asszony, hogy te Józsi oroszkrém vagy feketeerdő torta legyen, meg az tetszene neki, ha mindenki odamenne őt ünnepelni, de nem hogy el nem viszi a meghívót nekik, mint rendes helyeken szokás, de még annyi se érdekli, hogy a szerencsétlen csaj tudja valahova postázni őket. Mert abba is szarik. Mindenbe szarik. Ez nem fáradtság, ez bunkóság.

Az én vőlegényem reggel négykor megy el itthonról, hatnál előbb sose jön haza és mégis tudjuk együtt szervezni a dolgokat, mert BESZÉLÜNK egymással, ezért nem megterhelő neki meghallgatni, hogy mire jutottam és segíteni dönteni, meg ott hétvége is, mikor el tudunk menni helyekre együtt, hogy haladjunk. De ha valamihez nem is akar hozzányúlni, legalább annyit tesz, hogy az én dolgomat nem nehezíti meg azzal, hogy még a meghívottjai címét se hajlandó elmondani.

Én az esküvő előtti napig le akartam mondani. Szerettem a páromat, akartam a felesége lenni, de a felhajtást nem. Először csak két tanúsra készültünk, aztán ne bántsuk meg a szüleinket, jöjjenek el, majd csak kitalálta a Párom, hogy ő azért meghívná a rokonságát, így én is tegyem ezt. Nem akartam a rokonokat, de beleegyeztem. Aztán anyukám kitalálta, hogy ő azért csak csinál egy állófogadást a szülőknek, mert fáj neki, hogy nem lesz lagzi. Lagzit abszolút nem akartam! Így beleegyeztem az állófogadásba is, de nem akartam. Majd erre jött a párom anyukája, hogy akkor kibérel egy helyet egy kis kávézásra stb. és rendel egy esküvői tortát (majdnem meglepetésnek szánta!), így minden rokont megvendégelhetünk egy kicsit. Na én ezt már nagyon nem akartam, annyira a párom sem, de kénytelenek voltunk ebbe is beleegyezni, hiszen az én anyukám ötletét már elfogadtuk. Van a rokonságnak mindkét oldalról olyan része, akiket nem igazán szeretek, ezért nem is akartam ezt a felesleges bájmosolygást. Feszült voltam az esküvő előtt, mindenki hívogatott, hogy mi hogyan lesz. Nehezen választottam sminket, hajat, meghívót, fotóst...

De végül minden összejött! Izgultam, bakiztunk a polgári esküvő alatt, de így volt jó! Aki nem szeret minket, az nem szeret, szerencsére nem kellett velük foglalkozni, hiszen körülöttünk voltak a szüleink, testvéreink. Természetesen hozták a formájukat azok, akiket amúgy sem bírok elviselni társaságban, de ez őket minősíti. Nem kell ilyenekkel foglalkozni.

Mindenesetre nem bántam meg! Annyira boldogok és nyugodtak vagyunk! Úgy érezzük mindketten, hogy sokkal, de sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk az esküvő után. :)

Szerintem ne mondd le! Még jó is kisülhet belőle...

Sok boldogságot!

Hát, jó, beszélhetnének róla többet, mi hogy legyen, de ki a francnak lenne kedve azok után, hogy ember összeállította a zenét, aztán jól le lett szólva...

Van aki érzékenyebb, és egy ilyen beszólás elveszi a kedvét. Akkor tényleg oldja meg az asszonyka, és kész.

Írta is, hogy érzékeny típus a pasas.

Amúgy meg egy kis esküvőn nincs mit szervezni, nem is értem.

Két délután alatt mindent el lehet intézni, ami ezzel kapcsolatos.

A zene már megvan, azt elintézte a férjjelölt, csak épp a menyasszonynak nem tetszik. Akkor válasszon ő mást.

Gyűrűre nincs pénz sajna, el kell menni egy bizsuboltba venni valamit.

Meghívókkal sem kell foglalkozni, majd kapnak sms-t a rokonok.

Már csak a ruha, virágcsokor kell, azt meg intézi mindenki magának.

Miközben mennek a szertartásra, megállnak az első virágosnál, vesznek egy csokrot, meg egy üveg pezsgőt egy boltban, oszt ennyi.

Nincs ezen mit szervezni.