Van itt olyan menyasszony aki magának készítette (vagy fogja) a sminkét, esetleg a haját?

Ehhez csak azt lehet hozzátenni, hogy amíg egy nő el nem jut oda, hogy már nem izgatja magát sem a haján, sem a sminkjén, sem a ruháján, addig nem szabadna férjhez engedni. Előbb talán nőjön fel a házassághoz....

Amíg királylányt akar játszani, addig cseppet éretlen a feladathoz.

tegnap 22:28

Na akkor én várhattam volna öregassozny koromig is :) Egy igazi nő míg él izgatja magát a sminkjén, haján, szemöldökén, alakján, öltözködésén. Gondolkozzunk csak el, hogy hogy nézne ki az a nő, akit mindez nem érdekelne, és meddig lenne hű ehez a "felnőtt gondolkodású" nőhöz a kedves férje!

34-es, félreérthető voltam.

Akkor mondjuk úgy, hogy addig, amíg a nő el nem jut oda, hogy a szépruha-smink-frizura szentháromsága nélkül is hajlandó kimondani a boldogító igent, ha a helyzet úgy hozza, addig nevezett hölgy nem a házasságért akar esküvőt, hanem az esküvőért vállalja a férjhez menést. Amíg valaki így gondolkodik, addig korai a házasság.

Szegény pasik... Néha sajnálom őket azért, hogy ők "csak" a biodíszlet a kiskirálylány nagy napján.

01-30 23:54

Akkoris ugyanazt mondom, hogy én akkor öregasszony koromban se mentem volna férjhez. Szerinted akkor egy magára sokat adó, hiú nő sosem lesz elég érett a házassághoz? HA csak átszaladunk anyumékhoz készülődök legalább egy órát, a boltba se megyek smink nélkül, reggel 8kor a munkábában tökéletes smink, haj, öltözet. Egy ilyen nőtől hogy lehetne elvárni, hogy ne legyen fontos a haja, a sminkje, a ruhája azon a napon, mikor mindenki ezt nézi(és ki is beszélni) és egy vagyont költ a fotós-videósra és egy életen át ezeket a képeket fogja nézegetni??

Attól még, hogy nekem ezek a dolgok nagyon fontosak voltak aznap és életem minden napján még imádom a férjem, a házasságunk tökéletes, kiegyesúlyozott, boldog. Szóval, még mindig nem értem, mi is a problémád?

"Egy igazi nő míg él izgatja magát a sminkjén, haján, szemöldökén, alakján, öltözködésén."

Engem speciel sosem izgatott, csak kamaszkorom hajnalán, de 14-15 éves koromban kinőttem a sminkelésből, azóta sminket sem láttam. Alakom és hajam még ennyire sem izgatott. Ettől függetlenül nem vagyok ápolatlan mosom a hajamat, a ruhám is tiszta, igaz nem az utolsó divat alapján van a ruhatáram, mert marhára nem érdekel, de azt veszem fel, ami nekem tetszik.

Most akkor én nem vagyok igazi nő?? :))

Most biztos azt a választ várod, hogy dehogynem, tökéletes vagy így is. Persze, nem azt mondom, hogy nem vagy nő( mi lennél, férfi?), de számomra az az igazi, ízig-vérig nő, aki ad magára, divatosan öltözködik, sminkel, fodrászhoz jár, egészséges életmódot él, hogy megörizze az alakját, stb. Van, aki másképp csinálja, engem nem is zavar, de én nem tudnék úgy élni. Csak azt se mondják azért, hogy amiért adok magamra és mindig a maximumot akarom kihozni magamból éretlen vagyok a házasságra. A férjem imádja, hogy ilyen vagyok, rengeteget dícsér, hihetetlenül büszke arra, hogy ilyen csinos, szép, igényes felesége van. Nőkkel dolgozik, kb velem egyidősek vagy valamivel idősebbek és látja őket, hogy milyenek... ELhízottak, a hajuk, szemöldökük sehogyse áll, az öltözködés alapszabályait sem ismerik és nem is érdekli őket. Én büszke vagyok, hogy nem ilyen vagyok és tudom, hogy nem csak az irántam érzett tiszteletből és szeretetből nem nézne másra, hanem azért is, mert hiába vagyok a felesége nem hagyom el magam, és jobban nézek ki, mint más 18-20 éves kiscsajok.

Szóval, nincs nekem bajom azzal, aki nem ilyen, de olyat azért ne mondjon senki, hogy emiatt éretlen vagyok a házasságra, mert azt hiszem sokan megiregyelhetnék(és irigylik is nagyon sokan) a mi házasságunkat.

Nálunk előtte este derült ki, hogy aki csinálná még se csinálja a sminkem. Akkor meg már senkit se lehetett szombatra találni.

Nem tudok sminkelni, így egy semmi sminket tettem fel. Hát igazából olyan voltam, mint én saját magam. A vőlegénynek tetszettem, jól éreztem magam, a vendégek meg.. Aki mondott valamit, az annyit mondott, hogy milyen jó, hogy nem vagyok úgy kifestve, hogy rám se lehet ismerni.

A képeket elnézve biztos szép lett volna, hogy ha hej de ki vagyok sminkelve, de az zavart volna, ha kenődik, meg vigyázni kell rá, meg abszolút nem néztem ki rosszul, különben is szép a szemem, nagyon dús és hosszú pilláim vannak, mintha mű lenne, szép és vastag a szám, nem vagyok pattanásos. Normálisan néztem ki na. Meg jól is éreztem magam, szóval megbánni mit lehetett volna megbánni? Azt, hogy úgy néztem ki, mint én magam?

Szerintem max. akkor bája meg az ember, ha nem tud sminkelni és úgy dönt, hogy na majd most alkot valami extrát, valami drámait, valami nagyon jót és nem olyan lesz, meg szétfolyik utána stb.