Nem túl fiatalok az emberek 20 évesen a házassághoz?

Nekem van olyan ismerősöm, lány most 20 éves.

Igazi pláza cica kinézete van és elég sok pasival volt már dolga. Már több éve együtt van a barátjával és megmondta a lány hogy 25 évesen már férjhez akar menni meg családot szeretne! Ilyen nevelésben részesült, az anyukája 20 volt mikor ő született.

Az én véleményem az ha valaki megtalálja azt az embert akivel úgy érzi hogy leélné az életét és viszont akkor nem fontos a kor, nagyon sok család van ahol 20 éves kor körül házasodtak, aztán jöttek a gyerekek és még mindig együtt vannak. :)

Üdv!

Ezek a kérdések és válaszok mind-mind a társadalmi előítéletekből fakadnak. Ha az ember ésszel végiggondolja, rájön a válaszra.

Van egy -teszem azt- 35 éves nőneműnk. 18 évesen érettségizik, tanul, végzettséget szerez, állást keres, elhelyezkedik, karriert épít. Párt talál, mindene megvan 35 éves korára. Apussal elhatározzák, hogy egybekelnek, gyereket vállalnak. Van ház, van anyagi biztonság. Házasság, gyermekszülés. Ez mind szép, DE mi garantálja, hogy a biztos háttér, a korbeli érettség egyenlő a boldog családi élettel, és a helyes nevelési módszerekkel?!

Az emberek eldöntötték, egymás és a saját fejükbe verték, hogy 20 évesen nem lehet valaki felelősségteljes és jó szülő. Hogy ha fiatalon házasodik, akkor az egyenlő a válással. Na de kérdem én, nem hallottatok olyanról, hogy valaki 40-50 évesen válásra adja a fejét?! Miért hisszük azt, hogy a normák szerinti érett korban kötött frigyek egy életen át tartanak? És ezzel szemben miért vagyunk biztosak abban, hogy a fiatalok házassága befuccsol?!

Neveltetés, és személyiség kérdése az egész. Van, aki 19-20 évesen tökéletesen érett egy házassághoz, gyermekhez. Van, aki nagymamakorában is éli a kicsapongó életet.

Ha a teljes anyagi biztonságra várok, nem szülök gyermeket még 80 évesen sem. A mai átlagember helyzetében ez nem működik. Ha a felsőbb tízezerbe tartozol, nyugodtan kivárhatod az elfogadott időt. Viszont ha a "pórnép" tagja vagy, s mellesleg családcentrikus is, akkor vagy belevágsz, vagy csak toporogsz. Engem sem kergettek az asztal körül, ha nem az aranyozott kanállal ettem a levest. Sőt... Mégis felnőttem, mégis boldog voltam, és vagyok. Mert mindig van valahogy.

Első sorban nem az anyagi biztonság, hanem az érzelmi stabilitás számít!

Inkább nevelem a gyermekemet szerény körülmények között, de boldogan és szeretetben, mint anyagias, oda nem figyelő kiégett gazdag szülőként.

Ha 20 évesen nincsenek meg az anyagiak, akkor sajnos -a reális kilátások szerint- 22-23 évesen sem biztosíthatom a gyerekemnek a pénzbeli biztonságot.

Viszont tudom, hogy a gyerekemnek többet ér az, ha fiatal anyukaként fára mászok Vele, mint hogy idősödő, fáradt anyukaként tízezreket adok zsebpénznek.

Elnézést, hogy bő lére eresztettem...

Üdv!