Az eleganciát, a gazdagságot, miért kell azonnal sznobságnak titulálni?

Itt baromi sokszor lehet érdekes dolgokat olvasni. Többnyire az irigység, keserűség és butaság szüli ezeket. Még akkor is, ha maguknak sem vallják be az emberek.

Tény, hogy vannak dolgok, amikre nem futja mindenkinek, de itt egyenesen a verseny megy, hogy ki mennyire spórol, meg mennyire nem költött ÉS ezt úgy adják elő, mintha ha valaki meg igen, annak már csak egy szar, sznob, seggbe karót rakunk esküvője lett volna. De ugyan ez, mikor más kérdésekben feljön, hogy valakinek esetleg egy kicsit több pénze van, amit többnyire a keserű emberek szednek ki belőle, úgy, hogy a kérdés szempontjából tökéletesen irreleváns és az egész átmegy sárdobálásba, és lesüllyednek arra a szintre, hogy nekünk bezzeg nincs pénzünk, DE nálunk van szeretet és boldogság. Mintha a kettő kizárná egymást.

Itt is általában azzal jönnek, hogyha kiderül, hogy te esetleg extrább dolgokat is megengedhetsz magadnak az esküvőn, akkor úgy is elfogtok válni és kész.

Nem kell felvenni ezeket a megjegyzéseket, szűrd meg a válaszokat és kész.

Egy rokonom feleségének a családja nagyon jómódú, (kastélynak beillő házban laknak, szalonnal, társalgóval, antik bútorokkal) az esküvőjükön találkoztunk először. Mondanom sem kell, az esküvő is egy hatalmas kastély különtermében volt tartva, libamáj, stb.

Na, gondoltam ezek aztán szóba sem fognak állni velünk (az esküvőn találkoztunk a lány rokonaival először). Olyan szerények, kedvesek, már-már alázatosak voltak velünk, hogy az hihetetlen. De mindenki, az egész család, és ez azóta is így van.

Úgyhogy nekem szembe lettek köpve ilyen irányú előítéleteim :D

Mindenki arra költ, amire szeretne, ez egyéni probléma. Nekem pl. a munkám miatt a fotózáshoz szükséges kellékek viszik el a megtakarított pénzemet, van, akinek az szokatlan, ha kiadok egy obira 100 ezreket. A barátnőm magára költi a pénzét, de nincsenek köztünk konfliktusok.

Van, akinek az esküvő annyira fontos, hogy évekig gyűjt rá, csak szép legyen. Nem itt kezdődik a sznobizmus, azt én sem bírom, ha valaki felesleges dolgokra költ, de szerintem az tesz valakit sznobbá, ahogy viselkedik másokkal.

Sokszor csak a puszta irigység van mögötte. Irigyli, és azonnal sznobnak bélyegzi.

Az más kérdés, hogy nagyon sok ember, akinek fogalma sincs a saját stílusról, a valódi eleganciáról, pusztán van egy rakás pénze (vagy az sem, csak vágyálmai és adóssága), mindjárt azt képezli, hogy lesz, csak mert pénze van. Hát nem.

A harmadik: ha valaki dicsekszik, akkor ne csaodálkozzon, ha irigységet kelt másokban - azt is akar, ugye, azért dicsekszik -, és különösen ne csodálkozzon, ha az így keltett irigység átfordul gyűlöletbe, megbélyegzésbe (mint a sznob), vagy durvább indulatokba. Nagyon sok a szegény ember ma otthon, és nagyon sok az indulat az emberekben. Ha valaki ennek ellenére nagypofával dicsekszik, az elég buta ember ahhoz, hogy joggal kaphassa meg a sznob címként - a valódi eleganciára törekvő ember 5 fős esküvőben is megtalálhatja az eleganciát és a stílust.

Ps: te is durván ítélkezel és indulatokat kavarsz. Egyáltalán nem biztos, hogy MINDENKI sznobnak titulál másokat - olyan könnyű általánosítani, igaz? Csakhogy ez mindig a butaság jele.

Nem titulálom sznobizmusnak a fényűzést, hanem csak szimplán nem értem. Egy egyszer felvett több százezres ruha, rendelt limuzin, 6 fogásos vacsora kaviárral (aminek a nagy része úgyis a kukában végzi), csokiszökőkúttal, meg aranyhintó egyeseknek akkora örömöt tud okozni, mintha ez lenne a világ, aztán belülről olyan üresek, csak a lényeg hiányzik...

Én erre nem lennék képes, főleg úgy, hogy tudom, hogy sok helyen gondot okoz a mindennapi kenyér megszerzése is. És nem csak Afrikában, hanem akár itt Magyarországon is..

Tudod, sokaknak először a kezükben kéne forgatniuk az illemtankönyvet, hogy legalább arról legyen fogalmuk, mit jelent kulturáltan viselkedni.

Aztán azt is sokan elfelejtik, hogy amiben sok pénz van és elegánsnak látszik, az valójában nyálverés, és ízléstelen, gicces hörömpölycirkusz.

A másik dolog, pedig, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ha minimálbéres vagy, ne verd magad hitelbe az esküvő miatt (se).

Az sem hátrány, ha olyan illetőket hívsz meg, akik tudnak viselkedni.

Na, este van

*gicces

bennem az kelt visszatetszést, amikor egyes prolik hitelből meg mindenféle kölcsönökből akarnak fullos, fényűző esküvőt rendezni. na, ez a röhej és a sznobizmus kategória.

ismerek elég jómódú embereket, voltam is ilyen esküvőn, nagyon szép, ízléses volt. mivel nekik nem az volt a cél, h bizonygassák a vagyonuk nagyságát, hanem csak minőségi dolgokat szerettek volna, és bőséges ételkínálatot. ha jobban belegondoltok, akkor manapság ez sem olcsó.

nem fogott el a sárga irigység, pedig nekem tuti, h nem lenne pénzem fele ekkora banzájra sem. ők dolgoztak meg a vagyonukért, nem az én zsebemből vették ki, akkor mégis miért haragudjak rájuk?

a jó modor ingyen van, mégis elég kevés embernek jutott belőle...

A kis hercegből tudok erre egy nagyon találó idézetet:

"Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!" "

Naszóval: ha az illető kizárólag az árával méri a torta, a ruha, a dekor stb. értékét, akkor az bizony istentelen nagy sznob. Aki meg azért vesz drágán, mert az minőségi, szemet gyönyörködtető, és egyébként ezt megteheti, ráadásul nem érzi szükségét, hogy úton-útfélen részletezze, mi hány százezer volt (mert nem érdekel), az igényes, elegáns, nagyvonalú. Nagyon nagy különbség.