Hogyan sikerult sajat lakast vennetek?

Örülök, hogy soknak sikerült, viszont azt látom, hogy a nagy része hitelből van. Én a másik oldalt képviselem, én nem is tervezem, hogy lakást veszek, pedig már 33 éves vagyok, és párkapcsolatban élek. Én a lakásbérlés mellett vagyok, hiszen így mindig olyan lakásunk lehet, amilyen kell. Ha kicsi elég, akkor olyan, ha lesz gyerekünk, akkor majd bérelünk nagyobbat, stb.

Persze ez csak akkor működhet, ha a bérleti díj mellett még azért tudunk is takarékoskodni a jövőre, de az már más kérdés, szerintem pénzügyileg ebben a formában jobban megéri a bérlés.

Ha nem kapsz anyagi segítséget szüleidtől, rokonoktól vagy nem örökölsz, akkor ebben az országban sehogyse tudsz lakást venni. Kivéve, ha egy hónapban keresel kb. 400 ezret, aminek nagy részét félre tudod tenni önerőnek. Vagy legalább születésed óta fizetni kellett volna egy lakáskasszát:)

Én is szeretnék majd családi házat venni, panelt semmiképp, de már 2 gyerekem is van. Így már nehezebb a spórolás, a nettó 100 ezres keresetűek közé tartozunk és most albiban élünk. Nekünk senki se segít, az én szüleim szegények, nem tudnak adni, párom apja meg, hát az egyik fiának milliókat adott, mert örökölt két telket, meg családi házat, de az én páromnak még semmilyen segítséget nem ajánlott fel, pedig jó viszonyban vagyunk.

Ismerősöknek úgy van háza, hogy anno még önerő nélkül tudtak felvenni hitelt, de most nyögik a svájci frank miatt, más isemrősömnek meg adtak a szülei 6 millió Ft-ot.

Ennyi a különbség, ha spórolással akarnék házat venni, még nyugdíjas koromra se jönne össze.

Egy 10 milliós házat vennék, az önerőhöz még legalább 1 millió 300 ezer Ft kellene, majd szép lassan...

A szüleimtől fogok kapni egy házat (és egy autót) az induláshoz.

Igazából lehet ezért elítélni őket, de annak idején, amikor építkezni kezdtek, a nagyszüleim őket nem tudták támogatni anyagilag. A kevés megtakarításukból és sok hitelből építették fel a házat. Mikor kicsi voltam, nagyon szegények voltunk, hiszen volt, hogy úgy jött ki, hogy csak a hitelt és a csekket tudták befizetni, kajára már nem maradt, ekkor a nagyszülőktől kapott krumplin, gyümölcsökön, zöldségeken és húson éltünk (ők falun laktak, gazdálkodtak). Aztán elkezdtek sokat dolgozni, de ezt úgy kell érteni, hogy hétköznap reggel 6-7-től, este 10-ig munka van, ugyanez szombaton, vasárnap csak délután, délelőtt pihenés. Tehát jóval többet dolgoznak mint egy átlagember. Így sikerült annyit félretenni, befektetni, hogy a 2 tesómnak és nekem tudnak normális családi házat venni/építeni.

23 évesen szeretnék különköltözni.

Önerőből én sem tudom, hogy lehetne a mai világban...

Férjem elment külszolgálatra, a számlájára érkező pénz szent tehén volt, nem vettem ki belőle egy fillért sem, míg kint volt, inkább vissza fogtam a költekezést. Így egyben megmaradt az összeg. Hazajött, belekezdtünk a lakáskeresésbe, de még így is elég elkeserítő volt, "szerencsére" a válság miatt egy piás nő 4-5 féle hitelét és közüzemi tartozásait sem tudta rendezni, ezért mélyen ár alatt szabadult a lakástól, bár hozzá kell tenni, hogy az alap adottságai tényleg nagyon kedvezőek a lakásnak (emelet, tájolás, méret, hely) de borzasztó lepusztult állapotban volt.

Így azt a pénz meg az addig gyűjtött fundamentát összeraktuk, ez volta fele a lakásnak, a többire vettünk fel hitelt és meg tudtuk venni. A családtól segítséget úgy kaptunk, hogy párszáz ezer forint, meg sok-sok segítség a felújításban.

De csak úgy nem tudtunk volna venni. Ha a külszolgálata nem lett volna, akkor azt mondom, ha mindketten kimegyünk valami külföldi munkára és úgy élünk, mint a remeték, meg annyit dolgozunk, mint a rabszolgák, akkor 1-2 éven belül meg lett volna az önerő, csak akkor ha hazajövünk, akkor valószínűleg nincs munkáltatói, amire megadják a hitelt, addig meg míg itt munkát szerzünk, meg minden el kellett volna kezdeni felélni a gyűjtött pénzt.

De én tényleg nem tudom, hogy átlagos fizetésből segítség nélkül hogy lehet lakást venni. Szüleim lakása is úgy lett, hogy apám külföldön dolgozott és nem költekezett. És akkor is nagyon nagy szerencséjük volt, mert az első kis lakást mikor megvették, utána pár évvel szálltak el úgy az árak, hogy valami 4x annyiért tudták eladni és kicsit hozzátéve vettek egy nagyobbat jobb helyen. Ha pár évet késnek, akkor megint csak nem tudtak volna összeszedni egy lakásra valót.