Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem jó a családi név választásom, most utálnak?
Nem sokára eljön a boldogító igen napja. Az anyakönyvvezetőnél nyilatkoznom kellett, hogy milyen családi nevet szeretnék a házasság napjától használni!
Én mindenképpen megakarom tartani a lánykori nevemet is, így a modern kötőjeles kategóriánál maradtam.
Erről a párommal beszéltem már bőven a döntésem előtt, de nem említettem, hogy gond lenne.
Azt mondta, hogy jól gondoljam át, mert ez egy életen át elkísér.
Nincs egy rövid nevem, szóval ha ezzel a névvel kéne érettségiznem, akkor eltartana 10-15 percig leírni az összes lapra a teljes nevemet.
Ma elmentünk anyósékhoz, ahol beszámoltunk a heti teendőnk sikereiről. A párom megemlítettem anyósjelöltnek, hogy voltam bent az anyakönyvvezetőnél is a családi név miatt.
Ekkor nagy érdeklődést keltettem és kérdően várták a beszámolóm.
Elmondtam, hogyan döntöttem és kiborult a bili. Azt mondta anyósom, hogy hétfőn első dolgom legyen megváltoztatni a döntésem.
Igazából nem érdekel, hogy lehet-e vagy nem, mert nekem ez a végleges döntésem, amit nekik is megmondtam.
A párom csodálkozó szemekkel nézett rám és csak annyit tudott kinyögni, hogy ő megkért, hogy jól gondoljam át, mit is választok egy életen át!
Akkor jöttem rá, hogy igazából a családjáról beszél és az "isten haragjáról"... hogy ezt örök életemre megfogom kapni. És csak én, nem mi, hanem ÉN! Mert én választottam, én döntöttem rosszul.
Viszont én úgy gondolom, hogy nem döntöttem rosszul. Hanem a lehető legjobban. Nem akarom az apukámat se megbántani, hogy nem viszem tovább a családi nevét (két lánya van!). Nekem ez igen fontos elhatározás! Ráadásul én nem X vagyok, hanem Y. Egy "különálló", felnőtt ember, aki képes döntéseket hozni reálisan és szereti halálosan azt az embert, akihez hozzáakar menni feleségül és családot akar vele alapítani. De ez az anyósjelöltnek nem elég.
Kioktatott a párom családja, hogy már 1900-as évek eleje óta az a szokás náluk, hogy az új asszonyok családi neve K. Lászlóné lesz, nem pedig K-né C. Ilona, K-C Ilona vagy K Ilona.
Én viszont nem akarom a hagyományt őrizni. Tudom, nekik ez fontos, de ... szóval nehéz :(((
Én is nehéz eset vagyok és a párom családja is.
Leginkább a nagyitól félek, az igazi "ostortól". Ő képes volt egy temetés közbeni köhögés miatt is "száműzni" egy rokont a családból!
Mondjuk a párom beszélt vele telefonon és azt mondta, hogy neki tetszik a döntésem.
Talán ő egyedül mellettem áll!
Szerintetek tényleg változtatnom kéne az elképzelésemen?
Igazodnom kell ahhoz, ami már több tíz éve hagyomány a családban?
Ami mókás lesz, mert párom családjában mindenki otthon szült, bába mellett.. na ez nálam kivitelezhetetlen!
Az unokára visszatérve, nem ide tartozik, de elmondom:
Anyósjelölt 1,5 éve szekál minket egy unoka miatt, mivel öregek leszünk lassan hozzá. Én 25. évemet töltöttem szeptemberbe, a férjem pedig 30. évét májusba.
Köszönöm még élek ;)
Szóval ráálltunk lassan már 1 éve a témára, de 2× elvetéltem a munkahelyem miatt. Sok stressz, alig ettem, cipekedés, stb.. azóta nem próbálkoztunk újra. Esküvő utánra terveztük, viszont jelenleg késik, ami lehet a baba miatt :))
De még várok a teszt megvételével. A párom még nem tudja, az esküvőn még nem lesz hatalmas hasam, így talán ki sem szúrják a leleményesek.
Alkoholt nem iszom (már) sűrűn, mióta nem vagyok diák :))
válasza: válasza:Egyébként a leendő gyermek/gyermekeink nevét a hivatalba is úgy kértük, hogy K. legyen a családi név. Ott semmi kötőjeles dolog nincs.
Én aláírom, hogy anyós nehéz kicsit és én is.. szóval kevésbé engedünk a döntésünkből, de az ő kicsi fia.
A lánya velem egy idős, kiköltözött nem rég külföldre. 3 hónapig "sírtunk" és élni sem "akartunk", mert el kellett engednie.
Sosem dolgozott még a leányzó normális munkahelyen. Otthon volt vagy 1 évig munkanélkülin és eltartották.
Ha anyóson múlna, akkor a leányzó otthon ülő, macskás nő lenne. Ha nem áll a sarkára (párom aktívan baxogatja/baxogatta emiatt), akkor az is lesz belőle.
Már most kéri anyósom, hogy költözzön haza, vissza hozzájuk.
válasza: válasza:Én még kötőjellel se veszem fel, meg sehogy sem. Maradok, ahogy vagyok.
Náluk is van szokás, még pedig az, hogy minden fiú gyereknek ugyanaz a keresztneve már ősidők óta, és minden feleség ugyanígy veszi fel a nevüket, ahogy mondod, hogy K. Lászlóné és kész. Hát köszike, engem aztán nem fognak ugyanúgy hívni, mint anyósomat, meg az ő anyósát, meg az övét és így tovább.
Majd még a gyerek lesz nálunk is érdekes, mert nálunk a hagyományos fiúnevet sem fogjuk tovább vinni, mert a férjem közölte, hogy utálja a nevét, úgy ahogy van, eszébe sincs azt adni a gyereknek, akár a fejükre is állhatnak.
válasza: válasza:Az asszonynév az, amikor házasodik a pár és a leány a régi nevét asszonynevére változtatja.
Tehát a férje neve lesz az övé és nem használja onnantól tovább a leánykori nevét.
Anyósoméknál (falun született) éjfélkor nem a menyecskét hozzák, hanem az új-asszonyt pont emiatt.
Ott mindenki úgy hívja a friss házas hölgyet, hogy új-asszony.
Plusz náluk a menyecske ruha sem piros, hanem népi hagyományos ruha, ami az adott falu jelképe.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!