Normális, ha veszettül félek a válástól?

Szerintem ilyen formában jól férjhez menni azt jelenti,hogy találsz magadnak egy jó egzisztenciával rendelkező időssebb hapsit akinek imponál a fiatal páva az udvarban.

"nem jelentenek gondot az anyagiak" ez majd kettőtökön múlik ám, nem csak a férjeden. És ha ezt kivesszük, akkor marad az a kritérium, hogy szeretitek egymást. Azt meg tudni fogod! Ha egy ideig együtt éltek és még 2 év után sem veszekedtek meg jól megvagytok, akkor nem valószínű, hogy szétmegy a házasság. Sokan úgy házasodnak, hogy nem is jönnek ki egymással. Sokat veszekednek. Aztán ha elmúlik a szerelem, akkor csak ez marad...

Szerintem ez így nem teljesen igaz. Attól még, hogy egy párkapcsolat két évig jól működik, nem biztos, hogy a 3.(4. 5...) évben nem szakítanak a fele. Erre soha semmilyen garancia nincs. A szerelem szerintem mindig elmúlik, az a lényeg, hogy olyan párod legyen, akit ezt követően is nagyon szeretsz, tisztelsz, nem tudod elképzelni nélküle az életed (és viszont). Ettől függetlenül lehet, hogy te akarsz majd elválni tőle, mert beleszeretsz másba, és mert egyszerűen idővel kiderül, hogy nem ő az, aki mellett megöregednél... De ettől ne félj, körülöttem is mindenki elvált, én pedig valószínűnek tartottam, hogy sosem megyek férjhez, de aztán találtam valakit, akihez hozzámennék. Ki tudja, mi lesz belőle, és ha hozzá is megyek, mi lesz azután, de ezen görcsölni felesleges, a jövőtől való félelem ne rontsa el a jelened:)

Bocs, de nem normális, hogy előre attól félsz, hogy elválsz. Először is még nagyon fiatal vagy és mire eljutsz oda, hogy házasodj már magad is meg kell tudnod állni a lábadon, tehát anyagilag és szellemileg is tudnod kell függetlenül élni. Ha meg férjhez mész nyilván tenni kell a kapcsolatért folyamatosan, hogy működjön, gyarapodjon és egyre jobb társai legyetek egymásnak. De úgy házasodni, hogy rettegsz a válástól és magad képtelen vagy létezni nem érdemes.