Van olyan dolog amit megbántál az esküvőddel kapcsolatban?

még eszembe jutott! :)

Nem hagynám, hogy anyukám megvétózza, hogy akarom magam hívni az esküvő után. SENKI ne szóljon bele, az én nevem lesz!

Mással mennék ruhát próbálni, mint akivel voltam.

Kozmetikussal sminkeltetnék és nem cserélném le a kiválasztott rúzs színét, ha anyukámnak nem tetszik! :)))

Igen, volt. Bár kiküszöbölni nem tudom, hogy lehetett volna:

A zenekar nem abban a felállásban jött (illetve nem azokkal az emberekkel), akikkel kellett volna, de mivel mi csak a vezetőjét ismertük nem tudtuk és csak akkor derült ki, amikor szóltunk nekik, hogy játszanak ilyen meg olyan számokat, és erre nem tudták. Mindezt úgy, hogy a lagzi előtt 1 héttel felhívtuk őket, hogy minden oké-e!

Akkor dühített a dolog, bár végül is jó hangulat volt, fél 5ig táncoltunk.

Utólag belegondolva (és ha nem a férjem fizeti ki őket), tuti nem adtam volna nekik annyit, mint amennyibe megegyeztünk.

Amit tudok tanácsolni, mindenről papír, ha nem szerződés, de egy lepecsételt árajánlat vagy valami legyen. A többi szolgáltató nagyon rendes volt, minden úgy ment ahogy megbeszéltük.

Nekem összességében fantasztikus esküvőm volt, imádok visszagondolni rá, hihetetlenül jó nap volt :D

Pici apróságokon változtatnék:

- Mindenképpen pántos menyasszonyi ruhát választanék. Mivel elég bögyös vagyok, folyton lefelé csúszkált a ruha, hiába volt benne merevítő, fűző... Ezt mindenképp másképpen csinálnám.

- Minél kevesebb dolgot csinálnék saját kezűleg, mert rendesen tépázzák ám az ilyesmik az ember idegeit. Pl magam csináltam a meghívókat. Nagyon szépek lettek végül, de többször kaptam sírógörcsöt, míg a végkifejlethez értünk :). Másra bíznám.

- Több embert hívnék meg. Nagy naivan azt gondoltam, mindenki el fog jönni a lagzira, elvégre mindenki közeli családtag vagy barát volt. 95 emberrel kalkuláltunk, de az utolsó héten csak lemondta 17 ember. Az utolsó héten! És 17, ami nem kevés. Szóval bőven belefért volna még legalább 10 ember. Többeket hívtam volna meg, mert tény, hogy szinte minden esküvőn legalább 10% lemondja az utolsó pillanatban a lagzit.

- Volt kacsahús a menüben. Azért választottuk, hogy kicsit exkluzívabb legyen, ne sima csirkecomb... Pedig jobb lett volna egy jó kis töltött csirkecomb, mert a kacsacomb nem hozta meg a várt hatást. Fölösleges pénzkidobás volt, nem volt olyan finom. Nekem ebből az a tanulság, hogy egyszerű de finom ételeket kell választani, és nem kell túlspilázni a menüt.

Azt hiszem ennyi :)

Nagyon szép esküvőm volt és nem vagyok egy babonás típus, de az a gyertyagyújtás a polgári szertartás alatt nagyon balul sült el nálunk. Ugyanis kialudt a közös gyertyánk miután meggyújtottuk.

Az történt, hogy meggyújtottuk egyszerre a két különálló gyertyával a közöset, meg is gyulladt szépen, de a párom gyertyáját nem illesztették bele szorosan a gyertyatartóba és kibillent a tartóból. Nekiesett a közös gyertyánknak, ami eldőlt és elaludt. Szegény anyakönyvvezető gyorsan kikapta párom égve maradt gyertyáját a kezéből, és újra meggyújtotta a közös gyertyát.

A násznép nagyja szerintem észre se vette, de én úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak.

A videós kivágta, de a CD-n rajta van a vágatlan anyag is és így én nem is akarom osztogatni. Utána a sok esemény elmosta a rossz érzést, de amint túl voltunk az egészen, olyan rossz volt rá visszagondolni, még bőgtem is. Régen hívő ember voltam, nem tudom teljesen kizárni, hogy ne keressek a jelekben isteni útmutatást:( Amúgy nem hiszek igazán, csak tudom hogy vannak akik szerint ez rossz jel, stb...Amikor szóbakerült, a legtöbben rákérdeztek, hogy de ugye nem aludt ki a közös gyertyánk...és a válasz az, hogy de igen:(

Szépen elrontotta az örömömet, szerváltunk valami videóvágóprogramot, amivel csinálhatnánk egy olyan verziót, amiben nincs is benne az egész gyertyás rész. A rokonok már nagyon várják a videót.

Szóval ha újrakezdeném, nem lenne gyertyagyújtás.

És ami még óriási baki volt: rengeteg süti otthon maradt a kamrában. Kolléganőim, barátok rengeteget sütöttek és nem vitték ki mindet a lagziba. Én menyasszonyként ezt nem vettem észre, volt elég dolgom, volt elég süti, csak másnap a kamrába lépve állt el a lélegzetem. ÉS volt aki rákérdezett utána, hogy látta, nem tették ki a sütijét...

Rettenetesen bántott ez is.

Ismerősömék esküvőjét a túl jó hangú énekesnő csapta agyon. Annyira sztárolta magát, hogy egész este 10 percre alig fogta be. Iszonyúan hangos volt, üvöltöttem a mellettem ülő fülébe és nem értettük egymást. Agyoncsapott minden emberi kommunikációt. Sokan nem tudják, de szerintem emiatt érzi mindenki, hogy nem volt túl jó az a lagzi.

Nálunk kevésbé jó zenészek voltak, nekem egy cseppet se tetszettek, de már az elején kikötöttük, hogy ne üvöltsön a zene. Még így is hangosabb volt a kelleténél, de azért lehetett mellette beszélgetni is, és szerencsére néha szünetet is tartottak.

Szóval egy szuperjó énekes többet tud ártani egy lagziban, mint az amatőrök.

Sajnos az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy hiába szoktatom magam a magassarkú fehér cipőmhöz, minél többet van rajtam, annál rövidebb ideig bírom benne. Ráadásul a vőlegénynél így magasabb lettem, ami csak akkor tudatosult bennem, mikor a táncpróbán egy rokon ezt szóvá tette.

Volt egy alacsony sarkú fehér cipőm is, de abban már ráléptem a ruhára. Utolsó pillanatban csörtettem be kolléganőmhöz, aki csodaszépen varr szennyeskosár belsőket, hogy ugyan felvarrná-e a ruhámat. Amit annakidején egy szabómester igazított rám olyan tökéletesre, hogy meg se látszott, hogy hozzányúlt. Kolléganőm nekiesett a tökéletes ruhának, és szemmértékre körbevágta. Néhol 5 cm-t vágott így le belőle, néhol 3-at. És utána felvarrta, mint egy abroszt. Az a ruha Vateráról vett David's Bridal volt, az alja úgy volt beszegve hogy meg se látszott a varrás, most meg mint egy abrosz:( Ráadásul a varrógép és a varrás összegyűrte az anyagot. Otthon a bőgés határán vasaltam hajnalig, ami picit segített rajta, de hiába vígasztaltam magam, hogy a kutya se fogja észrevenni, bizony még a fotókon is látszik néhol, hogy összehúzta a varrás. Rettenetes hiba volt, amit elkerülhettem volna, ha a szabómesterrel az alacsony sarkú cipőhöz szabatom a ruhát. De már ott elkövettük azt a hibát, hogy cipő nélkül voltak a ruhapróbák és csak amikor kész volt, akkor próbáltam fel cipővel is. Akkor átsuhant az agyamon, hogy mi lesz ha nem bírom a magassarkot, de már nem volt lelkierőm ezzel is foglalkozni.

Általában nem vagyok egy sznob és jó nekem a turis ruha is, de ezt a tökéletes ruhát nagyon sajnáltam.

Juj, 18-as, ez nagyon nagyon durva! Szegénykém, úgy sajnálom!

Viszont a tiedből, meg a hajsütővasos válaszoló sztorijából is levonhatunk még egy következtetést, amit a kérdező megírhat a füzetkéjébe :) - nem szabad esküvő előtt nagyot variálni. Ha hosszabb az a ruha, akkor úgy marad. Ha eddig nem sütötték be a hajad, akkor ne a lagzi előtt próbálkozz vele. Ez szerintem jó tanács.

Én is gondolkodtam a lagzim előtt pl azon, hogy bebarnítom magam, hogy szép színem legyen, tudjátok, ilyen lefújásos barnítással. Végül nem csináltuk meg, inkább elmentem még párszor szoliba (de ott csak 2-3 naponta! nehogy naponta menjen valaki :D, még rák lesz belőle... milyen szép lehet egy hámló vállú menyasszony XD). De gondoljunk csak bele, mi van, ha furán reagál rá a bőröm, vagy nem kopik le rendesen, és befogja a ruhát a barna izé, vagy besárgulok tőle, vagy foltos lesz...? Na pont ilyenek miatt nem szabad semmi újjal kísérletezni a lagzi előtti utolsó 2 hétben.

A gyertyaelalvós sztorihoz: megértem, hogy vacak neked :(, valami hasonlót én is átéltem.

Mikor eljegyzett a most már férjem, kaptam köves gyűrűt is, majd utána nem sokkal megvettük a karikát is. Többen mondták nekem, hogy nem szabad odaadni másnak a gyűrűt, mert balszerencsét jelent, és hiába kérik, nem szabad levenni, pláne odaadni.

Erre pár nappal később az akkori legjobb barátnőmmel találkoztunk, meglátta a karikagyűrűmet: "De vagány! Felpróbálhatom?". Én meg... nem is tudom, nem akartam bunkó lenni, hogy nem adom oda, vagy át sem gondoltam, de levettem, és ő felhúzta a saját ujjára. Na, én akkor éreztem azt, hogy most tettem tönkre a még meg sem köttetett házasságom.

És utána valóban megtörtént a balszerencse: pár hónappal később elhagytam ezt a karikagyűrűmet. Lehúztam az ujjamról egy bárban, leesett, és szerintem valaki fel is kapta, és kész. Kisírtam a két szemem :).

De ennyi. Utána csináltattunk másikat, ami már nem balszerencsés :D. Nektek is ezt javaslom. Mi lenne, ha vennétek két új gyertyát, és akár otthon, egy meghitt estén, elmondanátok egymásnak a szöveget, vagy amit jónak tartotok, és meggyújtanátok még egyszer őket? Helyre lehet ám hozni ezeket szerintem ;)

Meg lehet, csak lesz egy hullámvölgyetek, de nem fogtok elválni! Nem szabad így hozzáállni, minden csak hozzáállás kérdése.