Simán megőrülhetek, ugye?

"lehet úgy gondolja, hogy én is ilyen életre vágyom. Pedig ez nem így van, s úgy gondoltam, ezt ő is tudja." – Csak úgy gondolod vagy biztos vagy benne? nem akarok a szavakon lovagolni, de nem lehet ezt lekommunikálni vele és szépen mindent kimondani őszintén? Hogy honnan ered nála ez a hirtelen anyagi-megfelelési para?

"Nem engedi, hogy elköltözzek, mert szerinte ezt meg kell beszélnünk. Mit kell megbeszélni?" – Kicsit ködös nekem az egész, hogy "nem tudja megadni amit vársz" (de szerinte mit vársz?), meg "nem ugyanarra visz az életünk" stb stb. szóval én úgy érzem, bőven lenne mit megbeszélni. Elég durva lépés volt ez részéről, de talán még nincs minden veszve. Beszéljétek át az egészet szép nyugodtan. Honnan veszi hirtelen, hogy te ezt meg ezt "várod" amit ő nem tud megadni? Biztos nem valami hülye terelőszöveg és igazából más van a háttérben? Mondjuk csak simán berezelt. Ez előfordul pasiknál. És a folyamatos bőgése is ezt igazolja, szal lehet h csak beijedt hirtelen és össze van zavarodva.

Ha mégis tényleg le lesz fújva, esetleg vége lenne az egésznek, akkor is jobb úgy lezárni, hogy megbeszéltetek mindent, de kívánom, hogy ne így legyen.

Elég hasonlót csináltam a saját esküvőm előtt. Magamról annyit, hogy elég férfias természettel megáldott nő vagyok.

Előtte nagyjából két héttel egyszerűen bepánikoltam. Jesszus, ez végleges, mi van, ha 10 év múlva kiderül, hogy mégse ilyen lovat akartam?

Jesszus, túl végleges, oda a szabadságom...úristen.

Csupa megalapozatlan baromság öntött el. A férjem annyit látott, hogy magamba fordultam. Majd az esküvő előtt egy héttel én is kibuktam, hogy ez inkább ne, nem készültem fel rá, elsakkoztam magam.

A férjem leültetett, mondta, hogy akkor most beszéljem ki magamból, mert eddig csak össze-vissza makogtam. Szépen sorban elmondtam minden - logikátlan - dolgot, ami épp eszembe jutott, hogy hányféleképpen bukhatunk bele ebbe. Végighallgatott, megölelt, mondta, hogy nyugi, ha nem akarod, akkor nem lesz - de ha mégis, akkor még mindig el tudunk bármikor válni, ha nem tetszik a házasság.

Ezzel sikerült annyira megnyugtatnia, hogy másnap reggel mintha mi sem történt volna, megint jókedvű voltam.

5 éve vagyunk házasok, egyszer sem bántam meg azóta. Ha akkor nem ül le velem és nem mutat megértést, türelmet, szinte biztos, hogy szétmegyük. Én nagy valószínűséggel egy hónapon belül a fejemet vertem volna a falba, hogy mekkora ökör voltam - majd hülyét csinálva magamból könyörögtem volna, hogy jöjjön vissza hozzám.

Ettől a megalázó szitutól mentett meg azzal, hogy két órán át türelmes volt és elfogadta, hogy épp hülye vagyok. A házasságunkhoz ez is ad egy komoly alappillért, mert tudom, hogy akkor is számíthatok rá, ha éppen olyan hülye vagyok, hogy én is tarkónvágnám magam. Cserébe én is elnézem neki, ha neki van rossz napja/időszaka (ilyen is volt).