Ha megkér igent mondjak, vagy se? Ti mit tennétek?

Ezt neked kell tudnod. Én mondjuk nem vagyok esküvő párti, nem igazán vágom mit változtatat bármin is. Ha már amúgy is várjátok a babát és téged megnyugtat, hogy házasok vagytok, akkor mondj igen.

De szerintem amúgy, ha 7,5 éve együtt vagytok egy házasság nem fog változtatni semmin.

Nyugodtan le lehet pontozni....

32/L

Tökéletesen megértem, mire gondolsz. Én ugyan még nem vagyok, terhes, de hasonló a helyzet nálunk is. 5,5 éve vagyunk együtt, többször szóba került már az eljegyzés, esküvő, de még nem történt semmi. Viszont ráhajtottunk a babaprojektre, és én nem szeretném, ha a végén csak azért kérne meg, mert jön a gyerek. :-(

Mindettől függetlenül igent mondanék, és te is mondj azt! De nekem is rosszul esne, mint ahogy gondolom, most neked sem túl jó érzés...

Ha hét és fél évig jó volt papír nélkül, akkor most miért is házasodnátok össze? A gyerek miatt? De milyen előnyt jelentene ez a gyerekre nézve?

Én az érzéseim szerint döntenék. Ha megkér, és te úgy gondolod, ő a társad, akkor miért ne mennél hozzá? Viszont csak a gyerek miatt összeházasodni szerintem legalább akkora hülyeség, mikor két ember csak a gyerek miatt nem válik el egymástól.

Kedves 15:53! A házasság nem a kapcsolat minősége miatt fontos, hanem jogilag, hogy Te legyél a párod legközelebbi hozzátartozója, ne a szülei. Pl. ha valami baj van, valamelyikőtök kórházba kerül, akkor a nem a párját tájékoztatják, nem intézkedhetsz a nevében, csak tanúk által aláírt meghatalmazással, stb. Én több mint öt éve vagyok a párommal és már nagyon össsze kéne házasodnunk, mert már közös ingatlanunk is van. Így ha valamelyikünket neadjisten éri valami, akkor a tulajdunk nem a másikra száll, hanem a családjainkra, akiknek semmi köze a közösen megteremtett otthonunkhoz. Én ha ér valami, azt akarom, hogy az övé legyen illetékmentesen minden, ami az enyém volt. Szóval ilyen objektív, jogi okokból fontos a házasság.

---------------------------------

A kérdezőnek: halgass a szívedre! De szerintem 7 és fél év után, terhesen nyugodtan hozzámehetsz! :) A fent leírtakon kívül azért mégiscsak más valakit a "férjünknek" nevezni, mint vőlegénynek, barátnak, stb. :)

Azt írod, hogy többször szóba került az esküvő. Akkor miből gondolod, hogy csak a gyerek miatt akarna elvenni, ha most megkérne?

Én sem vagyok házasság párti, és nekünk nem is lesz esküvőnk. Nálunk is volt szó házasságról még a kapcsolatunk elején, de mindketten megegyeztünk abban, hogy feleseleges felhajtásnak tartjuk.

A jog egy érdekes dolog, főleg, ahogy az előttem lévő leírta. Igen, a családtagokra szállna az ingatlan, de ha már van közös gyerek, akkor nem a szülőkre száll az örökösödési jog, hanem a gyerekre. Mi ezt egyszerűen oldjuk meg. A gyerek nevén lesz az ingatlan. Biztosításokon, meg egyéb hivatalos iratokon pedig egymást neveztük meg kedvezményezettnek, mert akkor még nem volt "utód". De ha megszületik (2 hónap), akkor majd ő lesz mindkettőnk kedvezményezettje.

Ha ti mindketten szeretnétek az esküvőt, akkor hallgass a szívedre és mondj igent. Ha már eddig is beszéltetek róla, akkor biztos, hogy nem csak a baba miatt akarja, hogy a felesége légy.

A 16.16.-os véleményéhez.Nem biztos,hogy olyan jó ötlet egy pici gyereket nevezni meg kedvezményezettnek.Ha meghalna valamelyikük,a gyerek lenne az örökös,de a másik szülő nem rendelkezhetne a pénz fölött.Ehhez a Gyámhivatal mindenkori engedélye szükséges.Ők pedig nagyon meghatározzák,hogy a kiskorú vagyonát mire lehet és szabad fordítani !Arról már nem is beszélve,hogy mire a gyerek felnő,lehet hogy az öröksége egy fabatkát nem fog érni! 18 év hosszú idő!

Azért okosabb házasságot kötni,feltéve ha a kapcsolatotok valóban jó,és nem a gyerek vagy a papír tartja csak össze.Ezt neked kell tudnod,és meg kell beszélnetek egymással.

Nehéz helyzetben vagy.

Én csak a saját kis történetemet mondhatom, el és maximum levonhatod belőle a konzekvenciát, de dönteni nem dönthetünk helyetted, illetve nem lenne etikus tanácsot sem adni.

26 éves vagyok, a kedvesem 27. Másfél éve voltunk együtt, szóba jött már ugyan a házasság, de csak poén szinten, hiszen mindketten fiatalnak tartjuk magunkat még, és nem is ez életem célja.

A lényeg a lényeg, másfél élv után teherbe estem. Nem tervezett baba volt, de én belepusztultam volna ha nem tarthatom meg. Ő eleinte húzodozott, de végül megbeszéltük, hogy mindketten szeretnénk ezt a babát, majdcsak alakul valahogy a dolog, egyikünk sem keres rosszul.

Igenám, de ő egy apró faluból származik én városi lány vagyok, teljesen mások voltak a nézeteink, azt illetően hogy ő közölte, hogy ha jön a gyerek akkor ugyebár evidens a házasság.

Én ezen bepöccentem, hogy engem ne akarjon CSAK azért elvenni mert jön a baba, ő azért kárpált, mert ő marad szégyenben ha nem vesz el. Nem tudtunk megállapodni.

Sajnos a negyedik hónapban elvetéltem. Inentől már nem volt min vitatkozni, de ezekután természetesen már szó sem volt házasságról.

Igaz kisebb bajom is nagyobb volt akkor annál hogy ezzel foglalkozzak, de mégis.

Ez két hónapja volt. Azóta még mindig nem tudtam egyrészről feldolgozni, másrészről megemészteni a párom hozzááláását.

Telles melszélességgel melettem van, és támogat, de esküvőt már nem akar. Majd. Valamikor.

Nekem meg azt hiszem nem erre van szükségem.

Sajnáálom ha hosszú lett, és kitartást neked.