Mit tegyek? A családom kitagad, ha összeházasodok a párommal a származása miatt.

Hogyan tudod ezt megcsinálni, hogy 2 hetet kinn élsz nála, 2 hetet meg itthon???...

Nem dolgozol és nem is tanulsz?! 8-o

Másképp nem tudom elképzelni, mert havonta 2 heti külföldi tartózkodást minden hónapban sem egy munkahely sem egy iskola nem enged meg...

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy a 2 hetente aktuális utazásaidat (repülőn? vonaton? autón?) ki fizeti, mert neked nem valószínű, hogy lenne jövedelmed...

Mióta ismered?

--------------------

Bocs, én alapvetően nem vagyok fajgyűlölő, de a saját lányomat is lebeszélném egy ilyen kapcsolatról, mert van már annyi tapasztalatom, hogy különböző kultúrákban nevelkedett emberek nem fognak hosszú távon kijönni egymással.

Egészen más lenne a helyzet, ha ez a férfi itt Európában született és nevelkedett volna, mert akkor a színes bőre ellenére a gondolkodása és szokásai a miénkhez közeli lenne.

Én is kétségbe lennék esve, ha a lányom ilyen tervet forgatna a fejében, teljesen megértem a szüleidet!

A hazassaggal mindekepp varj egy ideig, ha megismered (lakva) es minden ugy mukodik, ahogy te szeretned, akkor mindent bele. De, ha ketsegeid vannak, akkor ne vagj bele!

Remelem valora valik az almod! :))

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Itthon, a szüleid szeme előtt bizonyítson ez a férfi, hogy mellette biztonságban, boldogságban élhetsz.

Külföldre ne költözz, semmiképp. Védtelen lennél.

Szerintem ha szereted ,és ő is téged,és úgy érzed ő az igazi,akkor házasodjatok össze.

Nehogy már a szüleid döntsék el hogy mi legyen,nem nekik kell majd vele élni hanem neked és ha te úgy érzed hogy jó lesz akkor hajrá.

Úgy is szerintem egy ideig haragudnának aztán idővel úgyis megbékélnének,főleg ha látnák hogy nincs probléma jól megvagytok meg ilyenek.

Egyik gyerekkori barátnőm Angliába ment férjhez egy fekete pasihoz. Most 2 gyerekes boldog család capucino gyerekekkel.

Van egy család a plébániánkon, anyuka fehér, apuka fekete, a gyerekek (már nem is olyan kicsik) félvérek, mindenki szereti őket, és ők is szeretnek ide járni, apukát meg csak azért nem látjuk, mert a munkája miatt sokat van külföldön, de tisztességes ember és jó apja a gyerekeknek, és jó férje az anyának, erkölcsös család.

Nem kell általánosítani, mindenhol vannak barmok és tisztességesek is. Te dönts, de a te életed, ha mindig másokra hagyatkozol, akkor soha nem te fogod élni az életed, hanem mások fognak élni helyetted. Egyedül gondold szépen végig, mi az, ami neked jó? Szereted? Jól bánik veled? Dolgozik? Akkor mi a kérdés?

Egyébként még pártól függetlenül is sokan próbálnak külföldön szerencsét, mert itthon baromi xar helyzet van munka frontján, én is gondolkodom rajta.

Benne voltam, mégpedig mint anyuka. A lányom azt mondta az első alkalommal: Ha elüldözitek, én is elmegyek! Nem üldöztük el, nagyon megszerettük, igaz félig európai volt, Angliában nőtt fel. Viszont a nagymamák, nagynénik nem tudták elfogadni. Ez főképp a fiút bántotta, és sok viszálykodást okozott a családban. Aztán idővel mindenki befogadta. Az anyja is eljött látogatóba. Elmesélte, milyen viszontagságok közt szülte meg jóhírű angol család leányaként a fekete gyereket. Az iskolában nehéz dolga volt ennek a fiúnak, mert a fehér gyerekek csúfolták. Később is bántotta az önérzetét, hogy ő fekete, pedig nagyon szép volt, deltás, stb, raszta haj, a lányok buktak rá. Megismertük, megtanult magyarul, szeretett minket. Sajnos mégis elváltak, de nem a bőrszín miatt, hanem mert a nagy romantika elolvadt a hétköznapok sűrűjében.

Mindenkinek igaza van, aki óvatosságra int.

A szüleiddel szeretettel beszélj, mondd, hogy meghallgatod a tanácsukat, de magad döntesz. Óvakodj attól, hogy "csakazértis"-ból hozzámenj. Költözz össze ha akarsz, de hivatalosan ne házasodj, mert csapdahelyzetbe kerülhetsz. Légy türelmes, az Élet majd megmutatja, mit akar.