Ha valaki 30 éves és nem volt SOHA férfival kapcsolata, sikeres lehet még ilyen téren?

Persze, ha lesz valami félkegyelmű, aki elvállalja ezt a melót.

Szerinted normális, h valaki 30 évesen érzi úgy, h valami lehetne már?

hát...én 21 éves vagyok és már most úgy érzem hogy sose fogok halálig tartó boldog kapcsolatban élni ...ez egy elérhetetlen mesevilág

eddig nálam mindig elég szerencsétlen pasik próbálkoztak és úgy voltam vele hogy akkor már inkább egyedül

egyet leteszteltem, 3 hónapig jártunk de csak jól átvágott és lelépett

én sem ismerkedem, a hobbijaimnak élek de kezdem úgy érezni hogy defektes vagyok ha csak olyanoknak kellek akik próálkoztak hiába vagyok elégedett a külsőmmel és gondolom úgy hogy több járna...lehet rosszul gondolom ... lehet hogy unokatesód úgy van hogy mondjuk a munkahelyén nem nagy szám pasik vannak máshova meg nem jár el

Csak ne olyan céltudatosan vágjon bele, mint a munkájába.

Ismerem a helyzetet, szóval nem egyszerű ügy.

Az egyik féle nagyon ridegen racionális, és ez bizony elég riasztó, a másik este, amikor úgy gondolják, hogy most marha lazára kell venni mindent...

Lazulni tudnak a legkevésbé, pedig az volna a leghasznosabb, - na tessék már én is hasznosságról beszélek ! XD

Ha a karrierr fontosabb volt, az az ő döntése, pontosan tudja, hogy a családalapítást áldozta fel a pénzért.

Amúgy az ismerkedés nem korfüggő! Nagyon sok 30-as van pár nélkül.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, 24 évesen vagyok ugyanilyen helyzetben és hát, elég reménytelennek tűnik a dolog.

Nem tudom, vannak-e fiú ismerősei az unokatesódnak, szokott-e csak úgy beszélgetni a másik nemmel,de nálam például már az is probléma, hogy csak úgy lazán beszélgessek egy férfival, annyira szokatlanul érzem magam a társaságukban. Szóval, ha kezdetnek elvinnéd egy olyan társaságba, ahol férfiak is vannak, csak úgy beszélgetni, hogy oldódjon, az lehet, hogy segítene.