Mit szoltok ehhez?

Itt nem az a lényeg hogy hány évesek vagytok, hanem az hogy mennyire, hány éve ismered a párodat. Mondani könnyű, hogy ezt meg azt szeretnék, de láttad már őt pl. kiakadni, ahogy szívességet kér, ahogy bocsánatot kér, ahogy a szüleivel bánik, ahogy felelős munkát bíznak rá, rendben tartja a lakóhelyét? Sose az alapján ítéld meg amit mond. Ki kell tapasztalnod, meg kell figyelned, és ehhez idő kell.

De ha szeretsz veszélyesen élni, márpedig sokan szeretnek, akkor hagyd figyelmen kívül amit írtam, majd okul belőle más.

Bevallom, és is 24 évesen már férjhez akartam menni, 25 évesen pedig gyereket szülni. Úgy gondoltam, hogy ez mennyire nekem való dolog lenne. Aztán megszületett bátyámék kisbabája, és velünk laktak a kislány 2 éves koráig. Minden kedvem elment a babázástól!

Aztán párommal is egyre rosszabb lett a viszonyunk, házi csicska lettem nála, főztem-mostam-takarítottam, amíg ő a számítógép előtt ült (pedig nem laktunk együtt). Aztán megtudtam, hogy megcsal és szakítottunk. Szóval a férjhez menéstől is elment a kedvem. :D

Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy sokszor az ember nem igazán tudja, hogy mire vágyik. Most itt vagyok 25 és el nem tudom képzelni, hogy 30 éves koromnál hamarabb kellene nekem egy visító kisgyerek, vagy egy önkényeskedő férj. :D Azelőtt meg ez volt az álmom...

Szóval előbb mindenféleképpen az anyagiakat oldjátok meg, és ne ugorjatok bele semmi hülyeségbe elhamarkodottan.

Nyilván te is tisztában vagy vele, hogy igen, ez a felelősségteljes gondolkodásmód. Természetesen az idősebbek mindig meg fogják kérdőjelezni az érettségeteket, azt fogják mondani, hogy fiatalok vagytok ehhez vagy ahhoz. Az igazság azonban az, hogy az ember nem egy fix, előre meghatározott életkorban talál párra, és nem a - minden szempontból - tökéletes pillanatban esik teherbe, forgatókönyv szerint.

A legtöbb, amit kezdhet az ember az életével, hogy vannak elvei, ésszel él és megfontoltan cselekszik olyan kérdésekben, amik az egész életére befolyással vannak.

Ha minden éjszakát bulizással töltenél és tojnál bele, mi lesz veled 1, 5, 10 év múlva, akkor meg azért csóválnák a fejüket.

Az biztos, hogy nem tudhatod, mit hoz a jövő, és milyen iránybe fog változni a párod illetve a kapcsolatotok, de még mindig jobb ismerni egymás terveit, életfelfogását, mint szerelemtől ittasan a sötétben tapogatózni.

(U.i.: Mi is ennyi idősek vagyunk, ugyanez a felállás, de minket senki nem szólt még meg amiatt, hogy megbeszéljük egymással a terveinket, meg egyáltalán: tervezünk. Igaz, nem is kötjök mindenki orrára. Felesleges, a mi döntéseinkkel majd nekünk kell együttélni - legalábbis úgy intézzük, hogy a mi álmainkból ne a szüleinknek legyen terhe - gondolok itt az idő előtti gyerekvállalásra, a bedőlt lakáshitelre, stb.)

hova rohantok? ez nem lóverseny :)

előbb kicsit még érjetek. hiába gondolkodtok felelősen, a személyiségetek még nem forrt ki eléggé ahhoz, h igazán jó döntést hozzatok.

éljetek együtt pár évig, lássatok világot, építsetek egy kis karriert. gyerekkel teljes az élet, de előtte is érdemes egy kicsit élvezni azt.

25 éves vagyok, de még nem tartom elérkezettnek az időt, h gyereket vállaljak. vele tolnék ki, ha most egy hirtelen ötlettől vezérelve abbahagynám a védekezést, aztán ahogy esik úgy puffan. pedig fantasztikus vőlegényem van, már 3 éve együtt élünk, viszont nem akarunk semmit elkapkodni.

Hát azért hozzá kell tenni, hogy vannak koraérett emberek is, akik 21 évesen érettebben döntenek, mint a 40 éves...

Saját példámat hozom fel: Lett állásom iskola után, aztán vőlegény, összeköltözés (albérletbe, hogy ha nem működne, könnyen lehessen váltani, elköltözni) szerencsére minden szuper volt az együtélés során, úgyhogy jöhetett a kisbaba. Idén lesz esküvő.

Mindent megkap a baba, egész nap csak mosolyog, folyamatosan utazgatunk, mindig van programunk, senki nem szenved semmiben hiányt. És még "csak" 22 éves vagyok, és semmit nem bántam meg, minden tökéletes.

Tehát kérdem én: Ne lettem volna felellősségteljes, csak mert mindezt fiatalon csináltam? Hülyeség...