Csak én idegeskedem túl a dolgot?

Kivittük a minap a meghívókat. És nem hogy örültek volna a rokonok, inkább mindenbe belekötöttek.

"Miért csak vacsora lesz? Én táncolni is akarok!"

"Miért kell 40 km-re szervezni a vacsorát? Miért nem jó nektek helyben?"

"Miért nem jön a fotós? Rólunk akkor nem is lesznek profi képek?" (ezt a koszorús lány mondta)

Így is tiszta ideg vagyok. 40 km-re a templomtól lesz a vacsora megtartva, mert sikerült egy olyan étterembe helyet foglalnom, ami egy kuriózum. És mi nagyon szeretjük.

De sajnos nem sikerült elintézni a buszt, így mindenkinek saját kocsival kellesz jönnie, előre félek, hogy mi lesz ha ezt megmondjuk. Egy családnak így 220 km az út oda vissza, a többeknek csak 80. Tudom, hogy drága az üzem anyag, na de egy életben egyszer van esküvőm. (Ha elválunk nem szeretnék többször esküdni) Egyszer csak megengedheti az ember, hogy utazik. Nem?