Mit tennétek, ha ez esküvőtök előtt 2-3 héttel váratlanul meghalna a nagypapátok?

Fogadd részvétemet, nagyon sajnálom!

Hogy én mit tennék? Nem fújnám le az esküvőt, hisz ez ma már nem úgy működik semmilyen szempontból, de nem csapnék nagy dínom-dánomot. Értesíteném a közeli rokonokat és a barátaimat, hogy legyenek tekintettel családi gyászunkra, és ne várják el, hogy a lakodalom minden pillanata móka és kacagás legyen. Ők megértenék, a többiek meg nem érdekelnének annyira, hogy mit szólnak.

Ha templomi esküvő is lesz, a lelkészt/papot meg lehet kérni, hogy pár szóban emlékezzen meg a nagyapáról...

Sok erőt kívánok, és ne jöjj zavarba, ha az esküvődön sírnod kell majd emiatt!

Semmin sem változtatnék.

Nem hiszem, hogy ő azt szeretné, ha a halála vágná tönkre életem legnagyobb napját. Esküvő ez, nem halotti tor. Vagy ha nagyon magam alatt lennék, akkor inkább későbbre tolnám.

#6, ez a legálszentebb, ömámító szöveg, amit ilyenkor mondani lehet: "biztos ő is azt szeretné, hogy legyen dínom-dánom."

Egy jóérzésű ember nem tud mulatni, akkor sem, ha az elhunyt kifejezetten követelte volna a halála előtt.

Azok, akik ilyen duma mögé bújnak, azok magasról tojnak a halottra. Jó ürügy, hogy mégis legyen buli.

Amikor a férjemmel az esküvőnk lett volna, a nagy nap előtt 1 héttel meghalt a férjem papája. Szintén nagyon beteg volt, nem lett volna jelen.

Ennek ellenére mi elhalasztottuk.

Én nem akartam egy olyan esküvőt, ahol a fél család gyászol. Senki nem kért erre, nálam ez elvi kérdés volt. Nálunk is minden le volt szervezve, de nekem ezt diktálta a lelkiismeretem is. És valószínűleg én sem éreztem volna jól magam, ha megtartottuk volna.

Mellesleg a temetés csütörtökön volt, szombaton meg tartottuk volna az esküvőt? Á, nem.

Szerencsére mindenki megértette, így semmilyen foglalót nem buktunk. 9 hónappal az eredeti dátum után tartottuk az esküvőnket.

De a te esküvőd, te érzed. Ha neked így is megy, akkor ne fújjátok le. Meg persze azt is meg lehet érteni, ha anyagilag nagyot buknátok ezen.

Lefújnám, egyértelmű.

Esküvőt meg amúgysem tartanék "buliból" soha

Parádézni a parádén kell, sima polgári aztán kész, az amerikai álmokat meg hagyom a tengeren túl.

Mi biztos nem fújnánk le, mert külföldi esküvő lesz..

Viszont megkérnénk a lelkészt, hogy emlékezzen meg a nagypapáról, utána pedig az esküvői vacsorán is mondanék róla egy beszédet.