A nőknek miért olyan fontos az esküvő?

Ez így nem igaz. Nem csak a nők szeretnének esküvőt, hanem a férfiak is. Számomra azért volt fontos, mert én ezt egy gesztusnak tartom a másik felé: kifejezem, hogy életem végéig hajlandó vagyok vele elköteleződni. Nincs játszmázás, nincs bizonytalanság, csak a tudat, hogy támogatom, és szeretem.

Nálunk a férjem siettette az esküvőt, és én meg utáltam a ruhám, a tortánk borzadály volt, és táncolni sem tudok, szóval szép látvány lehettem.

69-esemhez folytatom:

Szóval a nővérem ez a küzdős típus. A szeme előtt folyamatosan esküvői ruhák, dekorok, és torták lebegnek. Viszont a párja sehol nem szerepel az elképzelései között! Végtelenül sajnálom azt a fiút, mert még meg sem kérte a tesóm kezét, de már nem is meri, mert elszabadulna a menyasszörny! Szerintem ezeket a férfiakat az zavarja, hogy 1. a nő terveiben nem a férjével kötendő házasság szerepel, hanem a fehér ruha, 2. a sürgetéssel elveszti a varázsát a megkérés csodás gesztusa, az a formaiság, amikor a férfi kinyilvánítja, hogy neki csak az az egy nő kell, 3. a sürgetéssel a nő válik irányítóvá, pedig a legtöbb esetben a férfi vágyik erre a szerepre.

Én a valóságban nem ismerek olyan nőt, aki ölne az esküvőért, csak itt a GYIKen van naponta olyan kérdés, hogy "miért nem kéri már meg a kezem". Igaz, az ismeretségi körömben általában értelmes emberek vannak, nem olyanok, akik elvégezték a sulit és azóta nem tudnak mit csinálni, és mennének már gyesre, mert dolgozni nincs kedvük. (ezt nem a házasokra mondom általában, hanem az eljegyzésért nyivákolókra.)

Nekem tökmindegy, összeházasodunk-e a párommal, így is megkapok tőle mindent. Eltartania nem kell, együtt élni házasság nélkül is lehet, a papír inkább az ő érdekeit védi, mert ha gyerekünk lesz, annak én automatikusan az anyja vagyok, neki meg rohangálnia kell nyilatkozatot tenni, hogy hivatalosan is apa lehessen. Amíg felvállaljuk egymást a szüleink, rokonaink, barátaink, kollégáink, ismerőseink előtt, addig engem hidegen hagy, hogy felvállal-e Kovács Aranka anyakönyvvezető előtt is.

Az esküvőket egyébként szépnek tartom, de csak amíg nem én vagyok a középpontban (lámpalázas típus vagyok). Ha a mostani párom szeretné, összeházasodhatunk (az előző kettőnek nemet mondtam), de minél kisebb felhajtással.

van egy barátnőm, ismerem a párját is, már 6 éve együtt vannak, a csajszi folyamatosan esküvőt akar, folyton arról beszél (ha szóba kerül) hogy milyen ruhája lesz, milyen kaját készít majd, hol lesz, hogy lesz.

mondtam a srácnak, hogy vedd már el ezt a kedves lányt, minden vágya ez lenne. erre a srác: de hát a "Mari" nem házasságot akar, hanem esküvőmániás!

az én történetem: 4 éve vagyunk együtt a párommal. volt eljegyzés, de még előtte mondtam neki, hogy ez egy szép gesztus, viseljünk mindketten gyűrűt, de én szeretnék örök menyasszony maradni. bízom benne, szeretjük egymást, itt igazán ő az, aki forszírozza a papírt.

én az aláírása nélkül is elhiszem, hogy szeret, és a leendő gyermekünket együtt fogjuk felnevelni. ha mégsem így lenne, akkor legalább nem tettünk egymásnak olyan ígéretet, amit utána megszegtünk. nem tartanám szép dolognak. a másik meg, hogy a házasság hivatalosan nem az érzelmekről szól, hanem tulképp egy vagyoni és jogi szerződés.

az érzelmeim papír nélkül is megvannak, jogilag pedig szeretnék független maradni.

még egy sztori így a végére: ismerős lánynak 2 éve volt a világraszóló lagzija, a családja az összes pénzt beleölte boldog-boldogtalant meghívtak. pár hete mondták ki a válást, a lány 26 éves...

Miért, fontos? Nekem nem az.

(nem olvastam el a válaszokat)