Ti terveznétek hosszú távra, összeházasodnátok a párotokkal, ha tudnátok, hogy (rosszindulatú) rákos volt?

Nekem erről az a véleményem, hogy ha szeretek valakit, akkor úgy is hozzá megyek, ha a feje hiányzik. :)

Ne máááár, komolyan, az emberek miért nem tudnak kicsit lejjebb adni az önzőségükből? Ez annyira szörnyű, hogy sokan így gondolkodnak!

Párom azért dobott, mert 4 hónapja nem volt melóm. Azt mondta neki olyan nő nem kell, akinek nem biztos az anyagi háttere. Hihetetlen ez a nagyfokú egocentrizmus. :(

Sőt! Ha kiújulna a betegsége, akkor sem hagynám el! Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy én vagyok a világon az az ember, akire számított a kedvese, de én otthagytam a kaksiba. Végig ott lennék, aztán ha vége lenne mindennek, akkor az én lelkiismeretem tiszta maradna.

Remélem nálatok ez nem fog bekövetkezni, és sok-sok boldog évet fogtok együtt leélni!:)

Igy hogy 20 éve,igy más,ha akart volna,már kiujult volna,és egyébként is,ha 20 éve kigyógyitották,akkor most már az elég sok uj módszerrel is ki lehet.

Úgy hogy 1 éve gyógyult ki,ugy már lehet befolyásolna,5 év a kritikus.

Kedves Kérdező, nálunk épp fordítva van a helyzet. Én voltam beteg, a páromnak még nem mertem elmondani. Én attól félek, hogy egy ilyen embertől nem akar gyereket.

Amit te írtál, az hülyeség, már bocsánat. :) A szerelem, házasság arról szól, hogy jóban-rosszban együtt. Nagyon szomorú, hogy van, aki így gondolkodik, ahogy írtad.

Az én ismeretségi körömben olyan volt, hogy rákos lett a nő, és a férje a kórházban fekvő feleségét elhagyta! Na az milyen!

Ha abban biztos vagy, hogy valóban szereted a párod, és kitartasz mellette mindig, jóban és rosszban is, akkor meg ne foglalkozz senkivel!!!

Abban az egy esetben kéne meggondolnod, ha magad vagy a szerelmedet iránta nem éreznéd elég erősnek. Akkor én is azt mondanám, hogy gondolkodj, de nem magad miatt, hanem miatta. Nem lenne jó, ha betegen egyedül maradna...

Kívánok nektek sok boldogságot, és jó egészséget! :)

Persze.

Egyrészt 20 év után pont ugyanakkora eséllyel alakul ki ilyen betegség valakinél, mint annál, aki sosem volt beteg. Ilyenkor már nem is kiújulásról beszélünk, hanem teljesen új megbetegedésről.

Másrészt meg ha szeretjük egymást, akkor is vele lennék, ha beteg lenne. Talán a gyerekvállalással megvárnám, hogy meggyógyuljon, és elteljen a kritikus 4-5 év, ami után "hivatalosan" gyógyultnak számítson, és mi is felépüljünk minden testi-lelki terhéből a betegségnek, ugyanis nem tartanám szerencsésnek, ha a közös baba ilyen környezetbe érkezne. A betegség, a kezelés komoly trauma az egész családnak, ráadásul a gyerek is rengeteg időt és ellátást igényelne, és elvonná az energiáimat a párom támogatásától, ápolásától. De a terveken mit sem változtatna, csak az időzítésen.